Vitézy Tamás név és tisztség szerint is megnevezett egy felszámolót, egy felszámoló ügyvédet, egy vezető beosztású korábbi munkatársát, két bírót és négy ügyészt, akik álláspontja szerint közreműködtek a vele szemben elkövetett bűncselekményekben.
Nem tudom, Márki-Zay Péter kék füzetében még hány üresen tátongó oldal éktelenkedik, de van itt bőven jegyzetelnivaló, nem kétséges.
Bár a nem fideszes média, különösen egyes ellenzéki pártokhoz köthető portálok atombombákat emlegetve örömködtek azon, hogy a NER embere mindent is kipakolt (értsd: na majd most omlik össze az Orbán-rezsim, ha eddig nem), szerintem fontos lenne, hogy ne ragadtassuk el magunkat. Simicska Lajos is addig fenyegetőzött az atombombáival, ameddig a kecskéi között találta magát, és talán annak is örült, hogy egyáltalán életben van, és megtarthatott valami aprólékot a közösből öszeharácsolt birodalmából. Ezen nem igazán változtat az, hogy valószínűleg pontosan azért van életben, mert minden eshetőségre biztonságba helyezte az atombombáit.
Ráadásul Vitézy esetében még csak arról sincs szó, hogy amikor annak a bizonyos nemiszervnek a szerencsétlenebbik oldalán találta magát, akkor minden átfordult benne. Ha le nem törli a posztját és az alatta lévő kommenteket, amelyeknek egy részére válaszolt is, és azokat végigolvassuk, akkor rá fogunk jönni, hogy itt egy, a gyávaságát vakmerőségnek és bátorságnak gondoló ember kéztördeléséről van szó, aki még most is úgy gondolja, hogy itt nem a NER a probléma, hanem az, hogy néhány csúnya néni is bácsi jódolgában megfeledkezett arról, hogy ha a főnök tudna róla, biztosan nem hagyná.
Vagyis Vitézy Tamásnak nem a NER-rel van baja, csak azzal, hogy most nem ő vitte a másét, hanem most éppen az övét vitték. Nem mondom, hogy ez a tipikus magyar mentalitás, amely a magyar történelem összes Orbán-kaliberű gazemberét a vállaira emelte, de azt megkockáztatom, hogy minden Orbán-típusú rendszer törvényszerű stációját látjuk.
Amikor csökken vagy elfogyni készül a zabrálható zsákmány, akkor a vezér a holdudvar vagyonát kezdi szétosztani a lojálisabbnak, fontosabbnak, a pillanatnyi érdekei szerint arra érdemesebbnek tartott udvaroncok között.
Ez nem a vége, ez még csak az eleje. Ahogy fogy a konc, az egymásét marják el, és kikerekedett bociszemekkel csodálkoznak azon, hogy előbb-utóbb rájuk is sor kerül.
Mert végül is minden (fülke)forradalom felfalja az ő gyermekeit, csak az a baj, hogy közben születnek új utódok, akik még annál is éhesebbek, mint az előzőek voltak.
Ezért gondolom azt, hogy mérsékelten érdemes örülni egyelőre, bár az kétségtelen, hogy ha én mondom, hogy a Fidesz nem párt, hanem a befogadói oldal tekintetében egy vallási szekta, a kínálati oldal tekintetében pedig egy vérbeli maffiaszervezet, akkor annak mégis csekélyebb a súlya, mint amikor a NER-ből hosszú évekig profitáló, hoppon maradt milliárdos szisszen fel, hogy ráléptek a tyúkszemére, és korrupciót meg maffiát kiált.
szalonnazo.com
Címkép: Vitézy Tamás
Forrás: Újnépszabadság