Nagy beszéd lett volna Gyurcsány Ferenc felszólalása a parlamentben, ha Kövér László belé nem fojtja a szót. A DK elnöke azt idézte fel, hogyan lett a leginkább oroszellenes politikus, Orbán Viktor, Szentpéterváron 15 perc alatt a legoroszbarátabb politikus. Magyarul: áruló.
Történelmi beszéd lehetett volna, maga az esemény így is történelmi szituáció. Gyurcsány akkor tenné helyesen, ha ezt a felszólalását, történelmi beszédét, amit nem mondhatott el, befejezné, megírná, és nyilvánosságra hozná. A hazaárulást hazaárulásnak nevezve.
Gyurcsány emlékeztetett: 2009 novemberében Orbán 15 percre négyszemközt találkozott Putyinnal, és azt követően oroszpárti politikusként ment haza. Gyurcsány Ferenc szerint ez azt bizonyítja, hogy Putyin valamivel markában tartja Orbánt.
A jelenleg még mindig a legnagyobb parlamenti ellenzéki párt vezetője ezután sorolni kezdte, hogy Orbán eladta magát, eladta saját becsületét, a hazája becsületét, a hazája függetlenségét és önállóságát. Míg eljutott a hazaárulásig, noha csak „árulásnak” nevezte.
„Magyarországnak áruló kormánya és áruló miniszterelnöke van” – mondta Gyurcsány Ferenc, amikor közbeszólt Kövér László házelnök, aki kimondta a beszéd jelentését, mikor azt állította: Gyurcsánynak nincs joga „lehazaárulózni” a kormányt és miniszterelnököt.
Mert Gyurcsány Ferenc ezt tette, hazaárulónak nevezte Orbánt, aki Oroszországnak adta el az országot és az ország függetlenségét. Ez a kijelentés a magyar parlamentben hangzott el, amelynek történelmi súlya és jelentősége van.
Orbán valóban hazaáruló. A Gyurcsány-beszéd annak kapcsán mondta ki ezt, hogy Orbán politikai igazgatója, Orbán Balázs odáig ment, hogy ha az oroszok megtámadnák Magyarországot, akkor nem lenne szabad ellenállni. Majdnem behívta az oroszokat.
Kövér László kocsmai színvonalú beszólása, az ellenzék vezetőjének megtámadása, egy demokratikus parlamentben világbotrány lenne. 2010 előtt, még inkább a kilencvenes években, amikor még demokrácia volt Magyarországon, Budapesten is az lett volna.
Kövér minősíthetetlen stílusban vonta meg a szót Gyurcsánytól, úgy beszélt vele, ahogy a kutyájával sem beszél az ember. Ez mindent elmondott arról, hogy a magyar parlament minden, csak nem parlament. Magyarországon a demokrácia látszata sem létezik.
A parlamenti ellenzék vezetőjének joga van hazaárulónak („árulónak”) nevezni azt, aki az orosz érdekeket szolgálja ki, Magyarországot az orosz érdekeknek szolgáltatja ki, az orosz propagandát terjeszti, és szembefordítja az országot a szövetségeseivel az oroszok miatt.
Amit Orbán „békepolitika” címén előad, az közönséges hazaárulás. A Büntetőtörvénykönyv által megfogalmazott hazaárulás büntetőjogi tényállása. Ennek kimondása forradalmi tett, hazafias kötelesség, amit a „független” sajtónak kürtölnie és ünnepelni kellett volna.
Ha Magyar Péter tette volna ugyanezt, s vonult volna ki a szólásszabadság megsértése miatt a parlamentből, akkor a magát függetlennek és ellenzékinek nevező sajtó óriási címekben számolt volna be róla, de a demokratikus ellenzéket 14 éve földbe tapossa.
Miközben Magyar semmi kifogást nem talált Orbán Balázs szövegében az oroszokkal kapcsolatban, kizárólag az 1956-os tanulságról szóló részbe kapaszkodott bele. Mert az oroszokról Magyarnak ugyanaz a véleménye, mint a Fidesznek. Magyar is oroszpárti.
Mindebből azt a következtetést lehet levonni, hogy a demokratikus ellenzék bármit tehet, azt csak lesajnálás, cinizmus, érdektelenség és agyonhallgatás kíséri, míg ugyanezek a volt Indexből kivált újságírók elvtelenül támogatnak mindent, ami a fiatal Orbánra hasonlít.
A feneketlen Gyurcsány-gyűlölet mindent elborít, s emiatt képesek új fasiszta diktátort is támogatni. Képesek bárkivel összefogni, Gyurcsányhoz képest valóban az ördöggel is cimborálni, minden emberi normát feladni, újabb diktatúrát létrehozni, a gyűlölet miatt.
A Gyurcsány-gyűlölet elpusztítja a baloldalt, a liberalizmust és a pluralizmust is, mert a baloldalt, a liberalizmust és a pluralizmust a Gyurcsány-gyűlölők nem védik, nem hoztak létre semmit, ami ezt védené, ezért Gyurcsánnyal együtt ezeket is elpusztítják.
Mert ezeket ma Gyurcsányon kívül senki más nem védi. A Momentum üvegvisszaváltással foglalkozik, mióta új elnöke van. De Gyurcsány is hűtlen gazdája lesz ezeknek, ha nem lesz egy valóban szabad, független és demokratikus sajtó, ami nélkül minden elveszik.
Ha mi gazdag magyar üzletemberek lennénk, bárhol a világban, s tisztában lennénk az Orbánt követő Magyar veszélyességével, kiválasztanánk olyan létező sajtót, amelynek a szellemiségén látszik a demokratikus elkötelezettség s nem ingyenélők kifizető helye lenne.
A mi választásunk az Amerikai Népszava lenne. Tizennégy éve mondjuk, hogy adottságainál fogva az Amerikai Népszavából kellene csinálni egy rendes hírportált, amely felveszi a versenyt (és a harcot) az orbánista és a magyarista lakájsajtóval és propagandával.
Magyarországon a pluralizmust, a demokratikus ellenzéket, a liberális elveket, a baloldalt csak úgy lehet megmenteni ilyen ellenséges média mellett, ha a megmaradt demokratikus ellenzéki tábor létrehoz és/vagy támogat igazi demokratikus és baloldali értékrendű sajtót.
Ellenkező esetben a volt indexes sajtócsürhe és az áruló ellenzékiek, értelmiségiek Magyar személyében új diktátort állítanak Orbán helyett, akinek már ellenzéke sem lesz. Az utolsó órában van az ország, hogy megmeneküljön az Orbán utáni Magyar-korszak fasizmusától.
