„Boldog új esztendőt kívánok Önöknek! Egy jó, vagy talán még inkább, egy jobb évet” – jelentette ki a DK elnöke december 30-án közzétett videóüzenetében.
Mint ismert, Gyurcsány Derenc azért döntött az újév előtti beszéd mellett, mert Sulyok Tamás köztársasági elnök, megtörve a hagyományokat, inkább karácsonykor szólt a néphez, ezzel átengedve az ünnepi idősávot Magyar Péternek, aki egyből be is jelentkezett a feladatra. Gyurcsány Ferenc úgy döntött, ilyen környezetben ő nem mond se szilveszterkor, se újévkor beszédet. „Mondjon, akinek négy keresztanyja volt!:))” – írta a DK elnöke a Facebookon. A beszédet inkább hétfő délután tette közzé a Facebook-oldalán.
– Teljes természetességgel, ösztönösen mondjuk ezt ilyenkor mindenkinek, akikkel együtt töltjük szilveszter éjszakáját, vagy akikkel a következő napokban még találkozni fogunk. Anélkül mondjuk, hogy boldog új esztendőt, hogy áldott, békés új évet, hogy akár csak egy pillanatra is belegondolnánk, hogy mindenkinek, aki körülöttünk van, mást és mást jelent a boldogság, a nyugalom, az áldott új esztendő – mondta bevezetőjében a pártelnök.
Ezután elsősorban a fiatalokhoz szól, akik „pályájuk, életük elején vannak”. Szerinte nehéz eldönteni, hogy mi az ő személyes életükben a vágyott boldogság, de még nehezebb az, hogy milyen út vezet oda. – Az utat megtalálni fontosabb és nehezebb, mint arról ábrándozni, hogy mi is lesz a végcél – fogalmazott. „Mégis arra bátorítanám a tizen- és huszonéveseket, hogy válasszanak utat, kellő merészséggel és bátorsággal annak tudatában, hogy mindig korrigálhatják korábbi döntésüket. Sőt, arra is bátorítanám őket, hogy merjenek új utakat találni, ha úgy tetszik, lázadni, keresni valami más megoldást, más közelítést, más utat, ne akarják ugyanazt bejárni, amit bejártunk mi” – mondta.
Gyurcsány szerint ha a fiatalok most nem tanulnak meg utat választani, lázadni, akkor később még kevésbé fognak „tudni, merni, akarni”. Az idősebbeknek ugyanis már nem lázadás, hanem „a normalitás lesz a mérce”. Ám pokoli nehéz egy olyan világban normálisnak maradni, ahol azt kell eldönteni, hogy mi maradjon és mi változzon. Sok mindennek változnia kell, de a felnőttség normalitásának legnehezebb része annak eldöntése, hogy minek nem megyünk neki, mit hagyunk, hogy hadd menjen, és mi az, amit megváltoztatnánk.
Egy közösségnek arcot, utat, formát mindig a vezetői szabnak szerinte. – Én ma úgy gondolom, hogy rossz irányba megyünk, sőt, még azok is rossz utat választanak, akik ezt tudják – szögezte le, hozzátéve, hogy mindenki maga felelős a saját útválasztásáért. – Egy jobb országot szeretnénk, egy normálisat, egy olyat, ahol több a mosoly, az odafigyelés, ahol kevesebb a görcs, kevesebb az állandó verekedés, ha úgy tetszik, a szkanderozás. A hazámnak, és benne minden polgárának egy jobb esztendőt kívánok. Jobbat, amely elég bátor ahhoz, hogy más célokat tűzzön ki, és bátrabbat ahhoz, hogy új utakat is válasszon.”
