Tegnap azt kérdezte tőlem egy újságíró, hogy nem hiányzik-e a hatalom. Nem hitte el a válaszomat, amikor azt mondtam: „az például egyáltalán nem”.
Persze, akkor adódik a kérdés, hogy akkor minek csinálom.
Sokféle hatalom van.
A cselekvő hatalom, az ész hatalma, az erkölcs ereje – és így tovább. A politikus cselekszik. Az a dolga. Nekünk – és itt most a DK-ról beszélek – a magyar választók többsége nem fogja azt mondani, hogy mi vezessük az országot. Legfeljebb arra ad felhatalmazást, hogy mással, másokkal közösen tegyük ezt meg.
Az én személyes ambícióm nem az, hogy benne legyek bármilyen kormányban. Nem akarok, és nem is fogok kormányozni. Semmilyen szerepben.
Akkor miért politizálok? Mert a személy kormányzásánál fontosabb a gondolat, a hit kormányzása. Aztán persze vannak, és lesznek emberek, akik elvégzik a kormányzás iszonyatosan nehéz, mindennapi munkáját.
Mély meggyőződésem, hogy Magyarország jobb hely lenne, könnyebb lenne itt élni, büszkébbek lehetnénk közös hazánkra, ha valami olyasmi történne velünk, amit mi ajánlunk, képviselünk. Igen, a DK. Természetesen tudom, hogy az Önök többsége ma nem ezt gondolja.
Jó érzéssel teszek azért, hogy ez megváltozzon. Most például az országot járom. Hitem vezet.
Mi adhat ennél nagyobb erőt?
Ma a DK az ország leghazafiasabb közössége. Ezt vezetem.
Ajándék és felelősség.
A szerző Facebook-bejegyzése 2025. március 29-én.