„A szerelemhez alapesetben két ember kell. A politikához is.
Magányban nincs se szerelem, se politika.
Az angolna évezredekig megfejthetetlen rejtély volt az emberiség számára.
Arisztotelész például úgy hitte, az angolnák „sárból születnek”, mert senki sem látott angolnaikrákat. Egészen 1904-ig senki sem tudta biztosan, hol szaporodnak, és akkor is csak a lárvák vándorlása alapján következtettek arra, hogy a Sargasso-tenger a helyszín.
Az ikrákból kifejlődő lárvákat az óceáni áramlatok Európa partjai felé sodorják. Az akár három évig is eltartó utazás végén a lárvákból áttetsző testű üvegangolnák lesznek, amelyek például a spanyol vagy francia folyókon keresztül elindulnak Európa belseje felé. Az akár két évtizedig is élő állatok felnőttként is egyedül vadásznak, egyedül bújnak meg. Ha elérik az ivarérettséget, visszaúsznak a szülőhelyükre, a Sargasso-tengerbe, de akkor se csoportosan, hanem külön-külön, és miután ott sajátos biológiai megoldások révén önállóan szaporodtak, már nem térnek vissza korábbi életük korábbi helyszíneire, hanem elpusztulnak.
Az angolnának tehát nincs párkapcsolata, nem nevel utódot, nem ismeri sem a szüleit, sem a gyermekeit, semmilyen kapcsolatot nem tart a fajtársaival. Az életét egyedül kezdi, egyedül vándorol, egyedül szaporodik, és egyedül hal meg. „Az angolna mindig egyedül van. Soha nem látunk két angolnát egymás mellett. Olyan, mintha a létezése önmagának lenne fenntartva.”
Az angolna nem politizál. Akkor se tenné, ha intelligens lenne.
Ha úgy élnénk, mint az angolnák, akkor nem lenne politika.
De nem úgy élünk.”


(Részlet Az isteni ember kéziratából. Május óta alig telt el nap, hogy ne írtam volna. Most úgy tervezem, hogy ebben a hónapban nem írok. A gyilkos igazságokról fogok beszélni pár közönségtalálkozón, lesz dolgom Az isteni ember kiadásával, és teszek-veszek annak érdekében, hogy külföldön is megjelenjen A kereszt halála. Meglátjuk. És sokat olvasok. Mások mellett Camus, Nietzsche, Kant, Menciusz, Szerb Antal, Krasznahorkai könyvei sorakoznak glédában az asztalon. Elég nyilvánvaló, hogy amit nem olvastam el az elmúlt ötven évben, annak nagy részét már nem tudom behozni. De nem futok versenyt se magammal, se az idővel.)

A szerző Facebook-bejegyzése 2026. február 1-jén.