Aki lázadásra hívja a népet, annak számolnia kell azzal, hogy a népet nem lehet a győzelem után hazaküldeni.
A forradalom ugyanis nemcsak a régi hatalmat dönti meg, hanem felmondja az engedelmesség korábbi szabályait is. Azt tanítja meg az embereknek, hogy joguk van ítélni, követelni, részt venni az új rend megteremtésében, működtetésében, leváltani azt, akiben csalódtak. Ezt a felhatalmazást az új hatalom sem vonhatja vissza pusztán azért, mert immár ő ül a régi helyén.
Ráadásul a „nép” csak a forradalmi jelszavakban egységes. A győzelem után kiderül, hogy különböző csoportokból, érdekekből, reményekből és sérelmekből áll. Ami összekötötte őket – a régi rend elutasítása –, eltűnik, és előtérbe kerül mindaz, ami elválasztja őket.
Ezért a népi forradalom legnagyobb próbája nem a hatalom megszerzése, hanem annak elfogadása, hogy a győztesek hatalma is vitatható.
Aki a nép nevében lázadásra biztatott, nem nevezheti árulásnak, ha később ellene lázadnak. A nép ugyanis nem a forradalmár hadserege. Legfeljebb egy ideig a szövetségese.

A szerző Favebook-bejegyzése 2026. augusztus 6-án.