Egy időre kilépek innen majd, hogy nyugodtan olvashassam az ágyam mellett felhalmozott könyveket (most éppen Az ellenállás melankóliáját Krasznahorkaitól) – de pillanatnyilag úgy érzem, még meg kell írnom ezt a pár sort ide.

Az irodalmi Nobel-díj nyertesének kiderülése óta ugyanis tapasztalhatunk egy enyhén szólva nem-kívánatos jelenséget. Krasznahorkai László díjazását a kisebb-nagyobb nyilvánosságban megszólalók nagy része örömmel, kisebb része érezhető kétségek közt, de illő tisztelettel és elismeréssel fogadta. Ez nagyon rendben van. Van azonban egy olyan szólama is a visszhangnak, amely az író néhány különös, a magyarságától már-már elhatárolódó nyilatkozata miatt téves feltételezéseket vagy téves információkat terjeszt, esetleg ezekre hivatkozva, az európai civilizációban elfogadhatatlan módon, egyenesen szidalmazza a Nobel-díjas írót.

A téves vagy legalábbis igazolatlan információk egyike az író származásával kapcsolatos. E szerint Krasznahorkai apai ágon zsidó származású. E vélemények egy része ennek kapcsán azt sugallja vagy ki is mondja, hogy ez a körülmény erősen hozzájárult a Nobel-díj Bizottság döntéséhez.

A származásra vonatkozó emez információ – tudtommal kizárólagos – forrása nem más, mint az író Friderikusz Sándornak 2023 decemberében adott hosszú interjúja. Ebben szó szerint ezeket mondta:

„Az anyai ág, az erdélyi magyar, hajdúk. Az apai ág az zűrösebb, ott a Krasznahorkai az egy felvett név, az apai ágnak a neve Korim volt. Egyszer csak megjelentek Tótkomlóson, ahol a nagyapám belesimult abba a valóságba, ami a tótkomlósi valóság volt a Horthy-korszak alatt. […] egy papírt hozott, és azt mondta a nagymamámnak, hogy innentől kezdve minket Krasznahorkainak hívnak. Alapvetően azért, mert az már régóta szóba került, hogy meg kell változtatni a Korim nevet, amely egy nem túl ritka tót vagy szlovák név. Akkor az volt a fontos, hogy a szlovák eltűnjön. Azért nem a holokauszttal kezdődött a pogrom, mint népszokás. Az egészből számomra az derült ki, kamaszként, amikor ezt megtudtam, hogy hát természetesen az én ősöm, ez zsidó, ez nem volt érdekes, és apám se mondta soha ezt, csak annyit, hogy részben, szóval ki tudja, hogy elfogadnának-e?”

Ebben a furcsa szövegben két elmosódó, már-már szándékosan lebegtetett és homályban hagyott információ tűnik szembe:

1. Magyarországon „népszokás” volt a pogrom, a célzás szerint a békési szlovákok (tótok) ellen is. Erre azt tudom csak mondani, hogy amíg hiteles forrást nem látok, addig erre nem tudok igazságként tekinteni. Addig azt fogadom el, hogy soha nem volt szlovákellenes pogrom Magyarországon. Még a Felvidéken sem, nemhogy a Dél-Alföldön.

2. „Az egészből számomra az derült ki, kamaszként, amikor ezt megtudtam, hogy hát természetesen az én ősöm, ez zsidó, ez nem volt érdekes, és apám se mondta soha ezt, csak annyit, hogy részben…” Vagyis Krasznahorkai itt azt állítja – mismásolva, egyrészt-másrészt módon -, hogy apai részről zsidó őse van. Hogy pontosan kicsoda, az nem világos ebből.

S most figyeljünk jobban: AZÉRT NEM VILÁGOS, MERT FORRÁSOKKAL NEM ALÁTÁMASZTOTT, AZAZ NAGY VALÓSZÍNŰSÉGGEL NEM IGAZ.

Nem más, mint egy kiváló magyar irodalomtörténész, Szentmártoni Szabó Géza professzor utánanézett, és több nyilvánosan elérhető forrást talált Krasznahorkai apjáról és származásáról. Ezekkel kapcsolatban ő maga is hozzászólt már egyes helyeken, de velem is volt szíves ismertetni rövid kutatása eredményeit és forrásait. (És hozzájárult neve megemlítéséhez.)

Ezek alapján – számos hiteles forrás szerint, s most Szentmártoni Szabó Gézát idézem – „A valóság azonban az, hogy a Nobel-díjas író Korim vezetéknevű, apai felmenői mindannyian tótkomlósi evangélikus szlovák emberek voltak. Az író nagyapja az 1930-as években magyarosította családnevét Krasznahorkaira. (Az író anyja, Pálinkás Júlia, partiumi magyar hajdúk leszármazottja.) Az író apjának, ifj. Krasznahorkai Györgynek a családfáját valaki a tótkomlósi evangélikus egyházközség anyakönyveiből állította össze.”

A családfán nemzedékekre visszamenően szlovák (tót) a legtöbb név, s ahol a foglalkozást is feltüntetik, ott ez áll: „földművelési napszámos”. A Korin/Korim nagyon régi szlovák (tót) vezetéknév. (A gömöri Krasznahorka környékén gyakori…!) A 19. században több Korim nevű férfiú viselt tisztségeket a helyi evangélikus szlovák egyházközségben. A nevét az 1930-as évek közepén Krasznahorkaira magyarosító idősb Korim György öntudatos szlovák volt, olyannyira, hogy a korabeli belügyi szervek nemzetiségi agitátorként tartották számon. Arról sehol sincs szó, hogy zsidó lett volna. Egy, a tótkomlósi zsidóság történetét feldolgozó munka szerint zsidók a 19. század közepétől települtek be a helységbe, de nem az evangélikus szlovákságba integrálódtak. Magyarul beszéltek, s ahogy a korabeli hazai zsidóság általában is, a szabadelvű magyar identitáshoz igyekeztek asszimilálódni.

Érdekes adalék az is, hogy egy tótkomlósi retro-oldalon az író tótkomlósi szlovák rokonait felemlegetve gratulálnak a Nobel-díjhoz:

Összefoglalva a lényeget

Semmi baj nem volna azzal, ha bármilyen származásúként volna magyar író Krasznahorkai László. Így természetesen az esetleges zsidó felmenők sem adnának semmiféle alapot az ezzel kapcsolatos méltatlan hangokhoz, posztokhoz, véleményekhez. Ezeket akkor is sürgősen abba kellene hagyni!

Nem is ezért, hanem az igazság kedvéért szükséges tisztázni és elmondani, hogy nincs tényszerűen igazolható alap elfogadni az írónak azt a tétova állítását, amely szerint apai részről zsidó származású volna. Nem az, hanem részben szlovák (tót), részben magyar származású. És teljes egészében magyar író. A mi magyar írónk. Ha tetszik ez bárkinek – akár neki magának –, ha nem.

(Kép: a Retro Komlós című Fb-oldal borítóképe.)

A szerző Facebook-bejegyzése 2025. október 15-én.