Még emlékszem azokra az időkre, amikor bordói lével permetezte apám generációja a szőlőt, kilószám vették a rézgálicot meg a meszet, s még nekünk is eszünkbe vésték a kémia órákon, hogy a rezesbanda megy a meszesgödörbe, azaz nem mindegy az összekeverés sorrendje. És július-augusztusban olyan volt a szőlőskert, mintha lemeszelték volna. Faluhelyen, direkttermő lugasokon még ma is látni a hasonló beavatkozások nyomait, bár, azt hiszem, most már készen megveszik a bordói por nevű készítményt, amit csak vízben kell oldani.
Nagyot változott a növényvédelem, de – talán – most sem ártana iskolában tanítani, hogy mérgekkel, vegyszerekkel miként bánjunk. A napokban vettem rovarirtó szert, erősen tetvesednek a gyümölcsfák ebben az esős tavaszban, nyárban. A háti permetezővel még a csőhosszabbító felhasználásával sem érem el a teljes lombkoronát, hát megvettem a méregdrága felszívódó (szisztemikus) mérget, amely beépül a növény szöveteibe, s így pusztítja a kártevőket. Szabályos kis füzet jár a négy gramm por alakú vegyszerhez. Én már elolvasom, netán az a felszívódó tulajdonság az emberi bőrön keresztül is működik, és akkor nagyon be kell öltözni a vegyvédelmi beavatkozáshoz.
Első pont a füzetben: Olvassa el figyelmesen a tájékoztatót. Ez már bajos, mert, aki rá sem hederít az apróbetűs szövegre, annak nem jut el a tudatáig az üzenet, hogy el kéne olvasnia. Gyanítom, ők a többség.
De ennél még komolyabb a második pont: Győződjön meg arról, hogy megértette a tájékoztatót. Ez végképp bajos. Hogyan győződhetnék meg arról, hogy megértettem a használati utasítást, egy újságcikket, felhívást, a világot? Nehéz ügy.
Nem kanyarodnék itt el a filozófiai megértés-probléma irányába, s túl könnyű lenne a Pisa-mérések szövegértési mutatóit elővenni annak illusztrálására, hogy mennyire vagyunk jók az írott üzenetek földolgozásában. De az élet számos területén hasznos lenne alkalmazni a méreggyártók tanácsait, különösen azt, hogy próbáljuk meg megérteni azt, amivel dolgunk van, amihez hozzászólunk, amivel dolgunk van.