A Barcelona tavaly elküldte hű csatárát, a harmincnégyéves kapafogú, harapós uruguayi Luis Suárezt. Az Atlético de Madridnak jó volt. Jobb nem is lehetett: az Atlético idén megnyerte a világ második legerősebb bajnokságát. Suárez ehhez huszonegy góllal járult hozzá, s ezek közül legalább öt: meccset eldöntő, győztes találat volt. Suárez ezekkel a góljaival egymaga tizenöt pontot hozott (pluszban) új csapatának. Az utolsó két mérkőzésen az Atlético azonos módon: 0-1 után győzött – a győztes (2-1-es) gólt pedig mindkét esetben Suárez lőtte. Elég, ha az egyik elmarad, és akkor most a Reál lenne a spanyol bajnok. És ja, igen: a Barcelona, Messistül, jócskán lemaradva, a harmadik helyen végzett. Suárez jó vásár volt.
Hasonló dolog történt a dúsgazdag Paris Saint Germain csapatánál: elküldték a német edzőt, Thomas Tuchelt, és lemondtak az „öreg” – harminchét éves – Tiago Silva brazil középhátvédről, úgymond a sikeres európai szereplés érdekében. A londoni Chelsea kapva kapott az alkalmon, azonnal szerződtette őket. A Chelsea döntőt játszik, a PSG – a világ legjobb (fiatal) játékosával, Kilian Mbappéval és a zseniális Neymarral a sorai között – kiesett a Bajnokcsapatok Európa Kupájából.
Láttunk már ilyet: a kora miatt „kiselejtezett” sportoló, politikus, szakember, újságíró új csapatában, csapatával felülmúlja hálátlan exét. A sport, a futball az élet metaforája, mondják. De most ez a két „befejező” Suárez-gól kissé mintha kísérteties lenne… És találgatni sem lehet, mi történt volna az ilyen esetekben, ha nem küldték volna el az „öregeket”.
Frissítés
A PSG elvesztette a bajnokságot is, ahol évek óta egyeduralkodó volt: a veteránokból, más csapatok elküldött, elutasított játékosaiból összeverbuvált Lille utolsó fordulóban elért idegenbeli győzelmével bebiztosította egypontos elsőségét! Főhőse a harmincöt éves csodacsatár, a török Burak Yilmaz.
