Weöres Sándor: A NŐ
A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kísértet.
A nőé: mind, mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfoghatod;
a férfié: minderről egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.
A férfi – akár bölcs, vagy csizmavarga –
a világot dolgokká széthabarja
s míg zúg körötte az egy-örök áram,
cimkék között jár, mint egy patikában.
Hiába száll be földet és eget,
mindég csak a semmin lépeget,
mert hol egység van, részeket teremt,
és névvel illeti a végtelent.
Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s rombol, de igazán nem él
s csak akkor él – vagy tán csak élni látszik –
ha nők szeméből rá élet sugárzik.
A nő: mindennel pajtás, eleven
csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj, mozgasd s már királya vagy:
ő lágy sóvárgás, helyzeti erő,
oly férfit vár, kitől mozgásba jő.
Alakja, bőre hívást énekel,
minden hajlása életet lehel,
mint menny a záport, bőven osztogatva;
de hogyha bárki kétkedően fogadja,
tovább-libeg s a legény vérig-sértve
letottyan cimkéinek bűvkörébe.
Valóság, eszme, álom és mese
úgy ér hozzá, ha az ő köntöse;
mindent, mit párja bölcsességbe ránt,
ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.
A világot, mely észnek idegenség,
bármeddig hántod: mind őnéki fátyla;
és végső, királynői díszruhája
a meztelenség.
Benne vagyok a fősodorban. Mind a kilenc unokám fiú.
– Ugye azt csupán hézagos tudásom és beszűkült látóterem sugallja, hogy ismét tettünk egy lépést az eugenika irányába?
– Araszolgatunk, araszolgatunk.
„– Miniszterelnök úr, mit szól hozzá, hogy nő a korrupció Magyarországon? – Nőügyekkel nem foglalkozom!”
– Miniszterelnök úr, mit szól hozzá, hogy nő a szegénység Magyarországon?
– Nőügyekkel nem foglalkozom!
– Miniszterelnök úr, mit szól hozzá, hogy nem nő a gazdaság teljesítménye Magyarországon!
– Nőügyekkel nem foglalkozom!
– Miniszterelnök úr, mit szól hozzá, hogy nő az emberek kiszolgáltatottsága Magyarországon?
– Nőügyekkel nem foglalkozom!
– Miniszterelnök úr, mit szól hozzá, hogy a kormányzati kampányok hatására nő a rasszizmus és az idegengyűlölet Magyarországon!
– Nőügyekkel nem foglalkozom?
– Miniszterelnök úr, mit szól hozzá, hogy a kormány „oktatáspolitikája” következtében nő a félanalfabéták száma Magyarországon?
– Nőügyekkel nem foglalkozom!
– Miniszterelnök úr, mit szól hozzá, hogy a kormány „gazdaságpolitikája”, és az ennek következtében beálló egzisztenciális elbizonytalanodás miatt egyre nő a Magyarországot elhagyó emberek száma?
– Nőügyekkel nem foglalkozom!
– Miniszterelnök úr, mit szól hozzá, hogy nő az ön személyének elutasítottsága a világon?
– Nőügyekkel nem foglalkozom!
– Miniszterelnök úr, mit szól hozzá, hogy a nullához képest nem nő a nők száma az ön kormányában? Magyarországon!
– Nőügyekkel nem foglalkozom!
– Miniszterelnök úr, mit szól hozzá, hogy nem csak a pocakos tábornokok hasa de az öné is nő Magyarországon?
– Nőügyekkel nem foglalkozom!
A medve nem játék, a sör nem ital, az asszony nem ember. (Nem dakota, hanem) székely mondás.
Van, aki Lovász Lászlót, és van, aki Fekete Lászlót tartja példaképnek. Szocializáció kérdése az egész.
Eco sorolja 1995-ben megjelent, Ur-Fascism című írásában:
– a tradíciók kultusza, nacionalizmus
– modernizmus-ellenesség
– a liberális értelmiséggel szembeni gyanakvás
– aki nem ért egyet, az (haza)áruló
– félelem a másságtól, rasszizmus
– a frusztrált középosztály felkarolása
– nemzetközi összeesküvés propagálása, idegengyűlölet
– a feltételezett ellenség erős és nagyon gazdag
– az élet állandó harc az ellenséggel, a végső győzelemig
– a gyengék lenézése
– a hősi halál kultusza
– macsóizmus, nők és melegek megvetése
– az egyénnek nincs joga, csak a többségnek
– saját nyelv kidolgozása, “újbeszél”
