Éjfélkor kiderült, hogy hosszabbítás lesz, tehát tulajdonképpen veretlen marad ezen az Európa-bajnokságon a döntő vesztese is. Átkapcsoltunk a magyar közvetítésre: éjfélkor kiderült, hogy a hulla izgalmas büntetőpárbaj után Olaszország az új Európa-bajnok.
Nézzük csak, ha ezt a tornát 2020-ban rendezték volna – vagyis ha nem szól közbe a világjárvány –, akkor persze minden másképp alakul (talán egyetlen sportjátékban sem játszanak olyan nagy szerepet a véletlenek, mint a fociban), és szinte biztos, hogy most nem az olaszok nyernek.
Hogy ezt a vélekedést mire alapozzuk? Egyszerű. 2018-ban Itália válogatottja ki sem jutott az oroszországi világbajnokságra! (Amelyet ugye Franciaország nyert meg, Horvátországot verve a döntőben…) Akkor az olasz szövetség radikális döntést hozott: az addig hazai és nemzetközi klubcsapatoknál 730 meccset lekevert edzőt, az ötvennégy éves Roberto Mancinit nevezte ki az azzurik szövetségi kapitányának.
Ő pedig szerényen csak annyit ígért: meg akarja nyerni a következő Európa-bajnokságot, majd a következő világbajnokságot az olasz válogatottal.
Az olaszok három év alatt a „futball minimalistáiból” sokoldalú, remekül támadó együttessé váltak. És nem a híres olasz retesszel, a cattenaccióval, ami immár szakkifejezés a futballban, hanem a lehető legrugalmasabb stratégiával, amelynek lényege az ellenfél játékához – akár egy meccs folyamán is a helyzethez (az ellenfél felfogásához, a mérkőzés álláshoz, a játékosok fizikai állapotához stb.) – igazított harcmodor. És ehhez megtalálta a legjobb játékosokat. Stratégiáját és sikereit Mancini egyetlen szókapcsolatban fejezte ki: a csapategység diadala.
Keze alatt az olasz válogatott harmincnégy meccsen nem kapott ki, és ha a magyarok meg nem akadályozzák, abszolút rekorder is lehet.
Mancini minden idők legtechnikásabb játékosainak, csatárainak egyike volt, és nem azért mondjuk, de kevés igazi kedvencünk egyike, amíg – másfél évtizeden át! – a Sampdoria Genova csapatát erősítette. Annyira erősítette, hogy 2000-ben, amikor a Sampdoria nyerte az olasz bajnokságot, Roberto bajnokként vonult vissza az aktív játéktól. Válogatottként is kedveltük, nyilván, csak hát az olasz válogatottat, játékát sose szerettük.
Az Eb-nek vége. A döntő játékosa Leonardo Bonucci, aki két gólt (az egyenlítő találatot és az első tizenegyest is berúgta, és hatalmas védőmunkát is végzett „ikertestvérével”, a harmincon szintén jóval túl lévő Giorgio Chellini csapatkapitánnyal együtt), az egész torna játékosa Gianluigi Donnaruma (aki idén klubot váltott, már nem a Milan, hanem a PSG játékosa), az Európa-bajnokság – és az év – edzője Mancini mester, a mágus.
Húsz évvel idősebb hajdani oszlopos törpecsapat-klubjátékosként egyetlen tanácsot tudunk adni neki, s megvan rá a garancia, hogy megfogadja (bár nem biztos, hogy tudomást szerez róla): Keep it up! Ne aggódjanak, érti, játszott egy keveset Angliában is, meg hát a mai nagy focisták mind poliglottok.
Csak így tovább, Mancini!
Ui.
Az angolok a tornán unalmasan játszottak, a kieséses szakaszban jobban, a dánok elleni igazságtalan győzelem (pontosabban a győzelmet a játékukkal megérdemelték volna – de attól még nem biztos, hogy el is érték volna, de az ajándék tizenegyes és a közönségük viselkedése) megviselte a karmájukat… Ezért is drukkoltak többen az olaszoknak, az Új Hét kicsiny, de lelkes és kitartó szerkesztő tagjait is beleértve.
Az angol edző több baklövést is elkövetett, noha övé volt a torna talán legerősebb csapata, kár a játékosokért. Bár most nem nyertek, szép sikerek előtt állnak. A legutóbbi vébén negyedikek lettek, most kis híján elsők…
Kiemelendő, hogy az olasz csapat fantasztikus sikere jelentősen hozzájárul a nemzeti egység egészséges érzésének a megrősítéséhez. Az olaszok tudnak lelkesedni, tudnak ünnepelni, de most az új, február óta miniszterelnök, Mario Draghi személyében a kormány is méltó kezekbe került.
Nyilvánvaló, hogy a sport fontos társadalomlélektani szerepet játszik, és ezzel élni kell. Sosem visszaélni!…
Két korszakos futballista győztese is volt ennek a hétvégének. Cristiano Ronaldo Eb-gólkirály lett: nem csak az idén megtartott 2020-as Európa-bajnokságé, hanem általában: senki eddig egyetlen tornán nem tudott öt gólt rúgni. S ha hozzávesszük, hogy Portugália csak négy meccset játszott, míg nyolc csapat ötöt, négy csapat hatot, kettő pedig hetet…
Ugyanakkor Argentína a mi időnk szerint vasárnap kora hajnalban 1:0-ra legyőzte a házigazda Brazíliát a viszontagságos körülmények között megrendezett Copa América döntőjében, s a harmincnégyéves Lionel Messi először tudta hazája válogatottját nemzetközi tornagyőzelemre vezetni! (A gólt a szintén nem fiatal Dí Maria szerezte…) Ez is megvan neki!