Mint a múltkor, a több százezer villámlás éjszakáján, most is prompt a mobiltelefon riasztása – és mintha nem is riasztás akarna lenni, hanem megnyugtatás: az Azomures vegyipari kombinátban történt robbanás – mondja fel-felvillanva a képernyő – „ellenőrzés alatt van”, nincsenek különösebb problémák.
Kicsit úgy hangzik mégis, éjjel fél kettőkor, mint az ismert Rejtő Jenő-poén: – „Kérem őrizzék meg a nyugalmukat, rohant a kapitány egyemberként a fedélzetre… Erre kitört a pánik.” (Összevontan idéztük, nem szó szerint.)
Jók ezek a riasztó megnyugtatások éjszaka medvékkel, ciklonokkal, robbanásokkal, naprakészen tartják a virrasztó embert, frissen értesül fontos eseményekről.
Most gyorsreagálású „felületekről” kiderül, hogy kereken éjjel egykor (magyar éjfélkor) egy ammóniát termelő berendezés beindításakor kapott lángra az ammónia: „(vagy régies nevén légköneg) nitrogén és hidrogén vegyülete, képlete NH3, normál állapotban jellegzetes szúrós szagú, gáz-halmazállapotú anyag, maró és mérgező hatású” gáz. (Apud: Wiki) Amellett: a robbanás fülsiketítő zaja, magasra csapó lángok.
A látvány szép – felvétel van róla, videó is… Egyetlen ember sérült meg, a helyszínen kapott kezelést; nem súlyos tehát. Semmi vész, jön éjjel háromkor a legújabb frissítés is… A következőt nem várjuk meg, nehogy a robbanás jótékony hatásairól akarjon meggyőzni.
Az átkozott Ceausescu grandiózus vegyi kombinátja, az ország legnagyobb műtrágyagyára viszont a légkönegével, bűzös leheletével ötvenöt éve mérgezi a környék, szeles időben az egész város és a vidék embereinek életét, egészségét és nyugalmát, pusztítja az állatokat és a növényzetet. Ráadásul a nemzeti kommunizmus jegyében született: egyéb gyárakhoz, termelőegységekhez hasonlóan, de esetében fokozottabban nyilvánvaló célja volt a lakosság etnikai összetételének – ma már nemzetközi egyezmények, törvények által tiltott – megváltoztatása. 1966-ban, amikor működni kezdett, a dolgozók 99 százaléka román volt, a vezetőség pedig teljesen, a környék lakói – jól emlékszünk gyermekkorunk boldog meggyesfalvi vakációi idejéből – 99 százalékban magyarok.
A vegyikombinát (rém)történetét a helyi lap, a Népújság – az akkor még nem, de ma már polgármester Soós Zoltán sajtóirodájának dokumentumaként – 2015 szeptemberében mutatta be a kezdetektől a privatizáláson keresztül a jelenlegi helyzetig. Illetve nem is a jelenlegi helyzetig, hiszen azóta is rengeteg baj, incidens történt.
Hány embernek kell még időnek előtte meghalnia? Valaminek kell történnie! Van környezetvédelmi miniszterünk, van polgármesterünk… A zöldek erre nem mozdulnak? Több mint fél évszázada tűr tehetetlenül Marosvásárhely.
———–
Szó szerint ugyanez, ugyanilyen ammónia-robbanás történt 2011 júliusában, tíz évvel ezelőtt: