Romániában a kormánykoalíciónak nem sikerült leváltani a Nép Ügyvédjét. Nem sikerült az RMDSZ-nek saját jelöltjét promoveálnia az ombudsmani tisztségbe. Ezzel a lehető legostobább helyzetbe hozta magát érdekvédelmi szervezetünk, egyrészt mert egy velünk, magyarokkal mindig kifogástalanul viselkedő volt emberjogi harcost (kollektív jogok!) próbált megfúrni, mint kiderült, pancser módon; másrészt mert előre, harsányan világgá is kürtölte, hogy kit akar a helyébe tolni. (Jelöltjének alkalmasságáról, szakértelméről sokat elárul, hogy jogilag és erkölcsileg természetesnek tartotta az „elődje” leváltását.) Ostoba helyzetbe került – persze ez a legkevésbé meglepő, hisz állandóan gyakorolja – a parlament, amikor elsőéves joghallgatóknak is feltűnő eljárási és tartalmi hibák sorozata nyomán megszavazta Renate Weber menesztését.
Az alkotmánybíróság ugyanis kedden egyhangúlag úgy döntött, hogy alaptörvénybe ütközik a Renate Weber ombudsmani tisztségből való menesztésére vonatkozó parlamenti határozat. Renate Weber továbbra is a Nép Ügyvédje. És hogy mennyire helyén van hölgyünk jogász-esze, azonnal közigazgatási pert indított a képviselőház és a szenátus ellen, kérve a bukaresti ítélőtáblától az ombudsmani tisztségből való menesztéséről szóló parlamenti határozat semmissé nyilvánítását. Vagyis legyen szíves, tegyen úgy a román törvényhozás, mintha nem követett volna el gazemberséget. Mondja azt a parlament (saját magának is), hogy csak viccelt.
Ha még hozzátesszük, hogy a Velencei Bizottság is aggályosnak tartotta a román parlament eljárását, látszólag az ügy befejezettnek tekinthető. Csakhogy…
Romániában gyakorlatilag félelnöki rendszer és teljhatalom van. Miután a hatalmi ágak – a végrehajtás, a törvényhozás és az igazságszolgáltatás –, sőt a titkosszolgálatok és az erőszervezetek szövevényes hálójának is az államelnök a fő csomópontja (főleg mivel ezek élére ő nevezi ki a vezetőket), az Alkotmánybíróság az egyedüli, amely megakadályozhatja, hogy alárendeltjei „bármit elkövessenek”. Belátjuk, kissé laikus megfogalmazás – de ezzel a helyzettel tisztában vannak a laikusok is, a politikusok is. Romániában még nem tehet meg bármit a hatalom, mert még nem pervertálták a törvények nagy részét (vö. közbeszerzési törvény), és mert az Ab sok esetben nem hajlandó engedni a politikai nyomásnak. Ezért kezdettől fogva bevallottan célja a hatalomnak, hogy módosítsa az alkotmánybíróság összetételét és a választási törvényeket: a következő választások a megváltozott világkonjunktúra közepette Romániában is sorsdöntőek a szemben álló konzervatív, illetve progresszív erők számára. Ha az Alkotmánybíróság és a Nép Ügyvédje „keresztbe tesz” Iohannis államelnöknek és ő kormányának, az legalábbis idegesítő… Reante Weber már a járvány idején többször volt idegesítő. És még lehet, legközelebb például amikor szóba kerül , hogy a covidban elhunytak számának jelentését politikailag manipulálták.
Az RMDSZ ezzel a melléfogással nehéz helyzetbe hozza magát egy másik ügy kapcsán is. Lehet, hogy rosszul negociált. Lehet, hogy ami a mérleg másik serpenyőjében volt, mármint amiben engednie kellett az ombudsmani tisztség fejében, az most feszültséget szül az egész koalícióban. Ha az RMDSZ nem enged, akkor magára vonja a többiek haragját, ha pedig enged, lehetetlen helyzetbe kerül. Figyeljük csak a következő friss hírt: „Holtpontra jutott a kétfordulós polgármester-választás ügye a koalícióban – Dan Barna miniszterelnök-helyettes szerint az lenne „a természetes és demokratikus”, ha két fordulóban választanák meg a polgármestereket. Barna hozzátette, az USR–PLUS továbbra is kitart a kétfordulós polgármester-választás bevezetése mellett, és reményét fejezte ki, hogy ősszel a parlament…” stb. Mitől jutott holtpontra pont most? Ugye…
Tudvalevő, hogy a kétfordulós önkormányzati választás súlyos csapást jelentene az RMDSZ számára, mert a tömbmagyarság területein kívül a második fordulóban a román pártok összefognak a magyar jelölt ellen. Enged az RMDSZ? Ő már az ombudsmanságot (szinte) megkapta… Mire elég ez a szinte?
