Remek fickó ez az olasz szakvezető! Látszólag szokványos dolgokat mond, jobban megnézve azonban (lásd interjúját) szavai nem csupán pontosak és szakszerűek, de sokatmondóak jellemét illetően is.
Figyeljük csak: „Amíg azt érzem a szurkolók részéről, amit az elmúlt mérkőzéseken éreztem, addig én maradni szeretnék a kapitányi poszton. A magyar válogatott ugyanis a magyar nép tulajdona, én pedig nem valakinek felelek a csapat eredményeiért, hanem a magyar embereknek”. Még egyszer: nem valakinek, hanem a magyar embereknek.
Ha nem lennének órás tévéműsorok arról, hogy mint minden győzelem, úgy a labdarúgók sikere is (sőt!) végső soron az Orbán Viktor érdeme, felesleges lenne külön értelmezni a magyar válogatott fő sikerkovácsának a szavait, de mivel vannak – és mivel gyaníthatóan sok határozatlan szavazó is hajlamos egyenlőségjelet tenni érdem és a sok száz milliárdos költekezés közé –, mondjuk ki: számunkra nyilvánvaló, hogy Marco Rossi nyilatkozata elsősorban Orbán Viktorra vonatkozik.
Marco Rossi nem Orbán Viktornak, hanem a magyar embereknek – az egész magyar nemzetnek, amelyből nem lehet kirekeszteni még a libernyákokat, sőt a melegeket sem –, nekik felel, előttük vállalta a felelősséget. Ugyanaz a félreérthetelen kiállás, mint a Gulácsi Péteré vagy a Willi Orbáné.
Ma már lassan az autoriter tempó, a populista álszentség, a gyűlöletkeltés, a mindenféle fóbia – különösen a világlátott és a világ élvonalába törekvő focistáink felfogásában – még csak nem is „politikai beavatkozás”, hanem egyszerűen surmóság.
A magyar szélsőjobb, mint bármit és mindent, úgy a futballt is felhasználná a nemzet megosztására, a választáson az ellenzék ellen. Elnézve ezt a csapatot, kapitányát, ez a szándék könnyen a visszájára fordulhat.
