Az 1848-as forradalom közelmúltban lezajlott ötnegyedszázados évfordulója újabb lendületet adott a korszak komplex problematikájával foglalkozó történeti kutatásnak. Az eredmények egy részéről a Kriterion kiadásában megjelent tanulmánykötet ad számot.
Mint a gyűjteményt megnyitó tanulmányában Benkő Samu rámutat, 1848 tavasza volt az a történelmi pillanat, amikor az erdélyi értelmiség első ízben vált az európai események aktív részesévé. De az Európa-szerte zajló vihar nemcsak a leghaladóbb eszméktől áthatott értelmiséget hozta mozgásba, hanem reagálásra késztetett minden társadalmi osztályt és réteget, természetesen érdekeinek és nézeteinek megfelelően. A konzervatív és liberális nemesség kompromisszuma a „kommunizmus és köztársaság“ veszélye ellen, a gazdag városi polgárság állásfoglalása az átalakulás békés és mérsékelt lefolyása érdekében, a fiatalság és a radikális értelmiség alapvető változásokat követelő mozgalma, mely a balázsfalvi gyűlésen találkozik a paraszti tömegek harcával – íme néhány az 1848 tavaszán összecsapó nézetek közül.
Az erdélyi forradalom egyik kulcseseményét – a balázsfalvi nemzeti gyűlést – Gelu Neamțu tanulmánya új oldalról közelíti meg. Az alapvető hivatalos dokumentumok szövegkritikai vizsgálata ugyanis érdekes és gyakran meglepő következtetésekre ad alkalmat. Így első ízben derül fény arra, hogy a gyűlés 16 pontos határozata és a császárhoz intézett kérvény nem fedik teljesen egymást. A petíció, mint a szöveg-összehasonlítás bizonyítja, a határozat egy sokkal mérsékeltebb változata. A határozat és más dokumentumok forrásait illetően a szerző bebizonyítja ezek szoros kapcsolatát a gyűlést megelőző kérvényekkel és felhívásokkal. Végül az ismert Bărnuțiu-beszéd újraelemzése során néhány olyan részletre hívja fel a figyelmet, mely a román–magyar közeledést, sőt szövetséget helyezte kilátásba a román nép jogainak törvényes elismerése esetén.
Bebizonyosodik tehát ismét, hogy a balázsfalvi gyűlés határozatai alkalmat adtak a két forradalom közeledésére és együttműködésére. Ennek különös jelentősége volt a környező abszolutista hatalmak forradalomellenes szövetkezése miatt is. Ebben a vonatkozásban nagy fontosságot nyert a moldovai és munténiai forradalommal való kapcsolat megteremtése. Főleg Szemere szorgalmazására történtek is lépések ez irányban. Szőllősy Nagy Ferenc küldetése 1848 nyarán a fejedelemségekbe (az ő jelentéseit dolgozza fel Juhász István) példa e tekintetben. Mint Egyed Ákos tanulmánya bizonyítja, a magyar sajtó is érdeklődéssel és együttérzéssel követte a Kárpátokon túli forradalmi eseményeket.
A román–magyar közeledés jelentőségét felismerő személyiségek közül idéz fel néhányat e kötetben Balogh Edgár, Bözödi György, Kovách Géza, Carl Göllner. Bălcescu mint író és forradalmár, Petőfi rövid élete egy napjának tükrében, Avram Iancu, „a hegyek királya“, Anton Kurz a Petőfivel együtt hősi halált halt publicista, Bem szárnysegéde, íme néhány arc, mely felvillan előttünk emlékeztetőül és példaadóként.
A parasztfelszabadítás az 1848-as forradalom egyik központi és sorsdöntő kérdése volt. Különböző nézetek merültek fel viszont azt illetően, hogy mikor tekinthetők megszűntnek a parasztság hűbéri kötelékei. Egyesek II. József reformjairól beszéltek ezzel kapcsolatban, mások a forradalmat követő császári pátensekre hivatkoznak. Egyed Ákos rámutat a balázsfalvi gyűlés határozatainak jelentőségére a parasztfelszabadítást illetően, valamint arra, hogy e határozatok részben a parasztság harca révén váltak visszafordíthatatlan valósággá. De jure azonban a jobbágyfelszabadítás az 1848 júniusi diétai határozat eredménye, mely a szerző számításai szerint az erdélyi parasztság 78-80 százaléka számára hozta el a szabadságot. Természetesen a nemesi osztálykorlátok hatására sok kérdés maradt megoldatlan, és ezeket voltak hivatottak rendezni a későbbi pátensek.
A jobbágyfelszabadítás folyamatát kíséri figyelemmel Glück Jenő is tanulmányában, amely azonban gazdag levéltári anyag alapján az Arad megyei eseményekre szorítkozik. Máskülönben a helytörténeti kutatások jelentős helyet foglalnak el a kötetben. Csetri Elek a Nagybánya környéki munkásság szerepét elemzi, mely saját követeléseivel lépett fel a forradalom során a választójog kiterjesztése, a munka- és a bérviszonyok javítása érdekében. Imreh István, Bözödi György és Károlyi Dénes a háromszéki önvédelmi harcnak és vezetői, Gábor Áron és Gál Sándor személyiségének szentelik e kötetben megjelent tanulmányaikat. Gábor Áron életútja a forradalomig, szerepe a székelyföldi hadiipar megteremtésében, a háromszéki népi egység létrejötte a császári támadás életveszélyével szemben, Gál Sándor, a történeti kutatás által méltatlanul mellőzött honvédtábornok élete és forradalmi tevékenysége sok új részlettel gazdagítja eddigi ismereteinket.
A gyűjteménybe foglalt tanulmányok tehát újabb jelentős állomást jeleznek az 1848-as forradalom árnyaltabb és gazdagabb megismerésében, és a feltárt adatok nem hiányozhatnak majd a megírásra váró ’48-as szintézisből.
Megjelent A Hét V. évfolyama 40. számában, 1974. október 4-én.
