Vékony, de nagyszerű győzelmet aratott a magyar baloldal és a liberálisok szövetsége 2002 áprilisában. 2004 augusztusára azonban elfogyott az ötven százalékos közalkalmazotti béremelés, a 13. havi nyugdíj okozta választói elégedettség, az uniós csatlakozás büszkesége sem javított a helyzeten. Medgyessy Péter körül elfogyott a levegő, amit az is jelzett, hogy kétségbeesetten azt javasolta: az összes párt egy közös EP-listán induljon.
Gyurcsány Ferenc nem puccsolta meg Medgyessy Pétert. A még hivatalban levő miniszterelnök 15 százalékos Fidesz-előnyt halmozott fel. Ekkor jött a végzetes hiba. Azt mondta, „az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel”, ez indította el a bukást. A liberális párt, de az MSZP is megvonta tőle a bizalmat. Az SZDSZ-nek egy ilyen mondat után más lehetősége nem maradt: vagy kilépnek a koalícióból, vagy megbeszélik a szocialistákkal, hogy új embert keresnek a kormány élére. Amikor az SZDSZ előállt, hogy valamit csinálni kell Medgyessyvel, az MSZP egy percig sem védte őt.
Az MSZP elnöksége nem Gyurcsány Ferencet, hanem Kiss Pétert támogatta. A párt kongresszusa azonban – szembe menve az elnökség döntésével – kétharmaddal Gyurcsány Ferencet javasolta kormányfőnek.
Nem volt tehát puccs. Medgyessy önmagát buktatta meg. Az MSZP és az SZDSZ együtt döntött úgy, hogy Medgyessy mondata után a kormányfő már nem tartható. Medgyessy Péter a lemondást azzal indokolta, hogy mérlegeli a politikusok nyomását, az egyszerű emberek véleménynyilvánítását, és hogy ne a puccsisták diktáljanak. (Gyurcsány Ferenc nevét meg sem említette, és többes számot használt.)
Gyurcsány pedig – dacolva saját pártja vezetésével – jó ütemérzékkel lépett. Megjelenésével új irányt kapott nemcsak az MSZP-SZDSZ koalíció, hanem a teljes magyar politika.
Megjelent valaki, akit személyisége, képességei arra predesztinálnak, hogy Orbán ellensúlya legyen. Mindez a 100 lépés programmal kiegészülve új lendületet adott az erőteljes vereségre álló balliberális koalíciónak. Orbán hatalmas előnye fogyni kezdett. A teljes reménytelenségből nyílttá vált a verseny. Orbán azzal szembesült, hogy a Fekete Doboznak mondott 1989-es jóslata pontos volt: a túloldalon az a Gyurcsány nevű az egyetlen, aki próbára teszi az embert.
A 2006-os kampányban a magyar baloldal utoljára emelte fel a fejét. Az ország azt énekelte: Igen, igen, gyere bátran, Magyarország! Büszke érzés volt baloldalinak lenni, és a liberális világ sem korábbi fideszesekben kereste a demokrácia, a szabadság, az európai Magyar Köztársaság képviseletét. A mára legendássá lett tévévitában pedig nagyon megverte Orbán Viktort. Gyurcsány Ferenc volt az első magyar miniszterelnök a rendszerváltás után, aki hatalomból választást tudott nyerni, és ehhez még a választójogi törvényt sem kellett módosítani. És ő az utolsó aktív politikus, aki legyőzte Orbánt. Azóta kispályás futballcsapatnyi politikus indult ellene országgyűlési választáson – sikertelenül. Ráadásul 2014 óta nem szabad és nem demokratikus választásokon zajlik a próbálkozás.
Gyurcsány Ferenc kormányzása idején Magyarországon demokrácia volt. Nem ültettek pártkatonákat független intézmények élére, az ellenzék jogai csorbítatlanok voltak az országgyűlésben, szerepeltek az akkor még valóban közszolgálati médiában. Családtagjai, barátai (ha lett volna közöttük gázszerelő, az sem), nem is indulhattak volna uniós pályázaton, nemhogy milliárdossá váljanak. Fizetését jótékony célra adta az utolsó fillérig. Idejárt a világ összes vezetője (amerikai, francia, orosz elnök, német kancellár, spanyol király stb.). Magyarország megbecsült tagja volt a NATO-nak és az Európai Uniónak. Megnyíltak a határok a schengeni csatlakozással. Fel sem merült, hogy fejlesztési pénzt tartsanak vissza, hiszen Magyarországon nem lopták el.
Ez volt a gyarapodó Magyarország időszaka, pedig a nagy uniós pénzek csak 2010 után jöttek. Még ő harcolta ki ezeket. Például az utolsó tárgyalási éjszakán még egymilliárd eurót – mai áron ez 400 milliárd forint. Épült autópálya, híd, erősebb volt a forint, olcsóbb volt a benzin, nem volt ekkora hiány háziorvosból, megújultak iskolák, mentőállomások. Épült hat új egyetemi központ (SOTE, Corvinus, Debrecen, Szeged, Gödöllő, Szolnok), ekkor jött a Mercedes-gyár, volt szabad tankönyvválasztás, nem üldözték a CEU-t, szélerőmű létesült az M1-es autópálya mellé. Új épületet kapott a Bajcsy, a Szent Imre kórház, az onkológiai központ. Többet ért a nyugdíj, nem volt Európa-rekorder infláció, jött a babakötvény, az özvegyi nyugdíjak rendezése, jelentősen nőttek a szociális kiadások. Nem volt 27 százalékos áfa, több gyermek született, többen jártak egyetemre. Gyurcsány emelte utoljára a családi pótlékot. Nem volt ekkora tandíj, ekkora kivándorlás.
Hogy tökéletes kormányzás lett volna? Dehogy. Melyik az? De amíg ezt a korszakot nem dolgozza fel tisztességesen az ország, érdemeit is elismerve, addig esély sincs rendszerváltásra.
Orbán Viktor mindaddig marad, amíg Gyurcsány Ferenc rehabilitálása meg nem történik. Hogy húsz éve lett miniszterelnök, erre lehetőséget kínál.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. október 15-én.
