Szoboszlai Dominik a világ legerősebb bajnokságába, annak is egyik legnagyobb hagyományú és egyik legerősebb csapatába igazolt.
Annyi pénzért, hogy innen már legfeljebb a Real Madrid viheti el.
Még nincs huszonhároméves, de világsztár.
Ez a fiatalember nem az orbáni fociakadémiáknak köszönheti sikerét, hanem annak ellenére.
Szigorú és következetes édesapja hamar kimenekítette a reménytelenül tehetségtelen magyar utánpótlás-képzésből, és Ausztriába vitte a gyermeket. Tudatosan építették fel a karrierjét. Osztrák bajnokság, német bajnokság, angol bajnokság. Minden évben nyert valamilyen trófeát.
Önmaga tehetsége, szorgalma, akaratereje mellett sokat köszönhet távlatokban gondolkodni képes menedzserének, Esterházy Mátyásnak. (Igen, az író és a focista családja…)
Ha itthon maradt volna, ma legfeljebb az NB I-ben játszana, vagy ha külföldön is, sose lett volna esélye Keegan, Rush, Dalglish, Gerrard, Salah csapatában játszani.
A nyolcvanas évek közepén Détári Lajos kb. ugyanitt tartott. Ugyanennyi idősen eldöntötte a német kupát. Szoboszlai is gólt lőtt a német kupadöntőben.
Détári a Juventus helyett a többet ígérő Olympiakoszt választotta, ezzel el is akadt a karrierje. Détári nem volt bölcs, neki az apósa/edzője volt a menedzsere.
Szoboszlai jelenség lett. Egy magyar világsztár. Puskás, Kocsis, Kubala, Czibor is az volt, de nem láthatta őket a magyar focirajongó minden héten. Albert, Bene meg nem disszidált. Nyilasi is nemzetközi klasszis volt, de sose ment volna Bécsnél messzebb. Több magyar is eljutott az angol bajnokságba, Gera Zoltán különösen maradandót alkotott, de a Liverpool az a Liverpool.
Egy huszonkétéves magyar srác meghódíthatja a világot. A képessége adott, kerülje el a sérülés és a gőg. Legyen példaképe azoknak, akik komolyan futballisták akarnak lenni, és dicsőséget szerezni.
Szoboszlai sikerétől nem lesz olcsóbb a kenyér, meg a rezsi, de egy pillanatra érdemes megállni, és üdvözölni.
Drukkolok neki.
Forrás: Újnépszabadság