Szeged.hu
Ekkora pénzégetést még nem látott ez az ország.
A köztudomás szerint házibuliba menni jó, de házibulit rendezni nem jó. Sokba kerül, csak a gond van vele, haszon semmi, és még csak nem is ér véget, amikor az utolsó vendég elmegy. Akkor kezdődik a rendrakás és romeltakarítás.
Ennek megfelelően a nagy nemzetközi sportfesztiválok rendezése is gazdag országok luxusa. Az utóbbi évtizedekben egy Magyarországgal összevethető méretű állam rendezett például olimpiát: Görögország húsz éve nyögi is ennek következményeit. Az is köztudomású, hogy az atlétikai vébé Orbán összetört olimpiai álmai darabjainak összesöprésére szolgál. A rezsim meg akarja mutatni, hogy készen áll olimpiát rendezni. Ha máshogy nem, sportáganként, külön-külön. Rendezett már a NER úszóvébét, kettőt is, 2017-ben és 2022-ben. Az első összköltségvetése meghaladta a 130 milliárd(!) forintot, csaknem elérte az eredeti tervek tízszeresét. Ellenben a hozadéka szinte nulla volt. A megrendezése még vissza is fogta a turizmust a magyar fővárosban.
A szombaton kezdődő, másfél hétig tartó atlétikai vébé még ezt is felül tudja múlni, és horribilis veszteséget okoz Magyarországnak. Természetesen a kormány és az általa fenntartott szatellitek azt közölték, hogy „óriási nyereséget hoz” a rendezvény. Ezt úgy számolták ki, hogy
• fogták a „közvetett gazdaságélénkítő hatást”, ami a pályázatban még csak 59 milliárd forint volt, és egyszerűen megduplázták. Hasra ütve, mert csak.
• A rendezési költségeket viszont 70 milliárdon tartották. Nagyvonalúan kifelejtve belőle az atlétikai centrum (a legutolsó információk szerinti) 246 milliárd forintba kerülő felépítését. Arra hivatkozva, hogy ez itt marad nekünk. Egyrészt igen, ami további fenntartási költségeket jelent. Másrészt meg nem, mert visszabontják kezelhetőbb méretűre, ami még mindig messze felülmúlja a magyar atlétikai versenyek egyébként szokásos igényeit.
Eközben magyar éremre legfeljebb kalapácsvetésben van némi esély, és ott sem garantált. (Közben lett egy bronzérem – u7szerk.) Szokás még emlegetni a nemzetközi sportesemények reklám- és országimázs-építő szerepét. Azonban emelje fel a kezét, csak a sportrajongók közül, aki kettőnél több atlétikai vébéhelyszínre emlékszik az elmúlt évtizedből! Alighanem se különös hozzájárulása nem lesz az eseménynek a magyar országimázshoz, se „közvetett gazdaságélénkítő hatása”. Utóbbi már csak azért sem, mert nincs se lehetőség (évek óta hiány van a képzett munkaerőből), se kereslet (az elmúlt másfél évben elszabadult infláció visszavetette vásárlóerőt). A 320 milliárd forintos költséggel (70 milliárd rendezés plusz körülbelül 250 milliárd stadion) mindössze 10 milliárdos közvetlen bevétel, a turizmus átmeneti élénkülése áll szemben még a kormány becslései szerint is. És még ez is kétséges. Tekintve hogy a jegyek felét magyarok vették meg, alig 15 ezer külföldi várható az eseményre. Ha fejenként 1000 eurós költéssel számolunk, akkor sem érjük el a 6 milliárd forintot. Valójában tehát a befektetett tőke mindössze két százaléka térül meg, de az sem az ország, az adófizetők számára.
Gigantikus üzleti bukta lesz tehát Magyarországnak az atlétikai vébé, Orbán megalomániájának eredménye.
• Nekik, tudniillik a NER-nek arra jó, hogy közpénzeket luxusjachtokban manifesztálódó
magánvagyonokká konvertálják.
• Nekünk, többieknek meg arra, hogy lássuk, mekkora veszteséggel járna Magyarországnak, ha a Fidesz hatalmon maradna, és Orbán megpályáztatná, horribile dictu, el is nyerné Budapestnek a 2036-os olimpia rendezési jogát.
A legkülönösebb és legfájóbb az egészben talán mégis az, hogy ez a brutális veszteség, pénzégetés és közvagyonvesztés nem szúrja az ellenzék szemét. Ami azt mutatja, a pártok között „nemzeti konszenzus” van kialakulva arról, hogy annál jobb nekünk, minél többet bukunk valamin. 2017-ben is egy, a semmiből jövő társulatnak kellett megbontani a nemzeti kudarckoalíció egyetértését, hogy kiderüljön, az emberek azért nem teljesen állnak a közvagyont magánzsebekbe töltő konszenzus mögött.
Forrás: Újnépszabadság