Szatmárnémetiben 2008-ban avattuk Árpádházi Szent Erzsébet szobrát, ezzel a város, a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye egy kiválóan mintázott, különös érzékenységű, szellemiségű alkotással gyarapodott. A siker nem maradt el, az eltelt 12 év óta a szerző számos köztéri feladatot kapott, közülük megemlíteném a kolozsvári Dávid Ferenc, illetve a gyulafehérvári Márton Áron szobrokat, amelyek a fentiekhez hasonló alkotói erényekről tudósítanak.
Márton Áronnak több köztéri szobra ismert Szovátán, Kézdivásárhelyen, Csíkszeredában, Kolozsváron, Szászrégenben, Tusnádfürdőn, Gelencén, Budapesten és sorolhatnám. Köztük több kiváló, kifejező munka elkötelezettségről, tettre készségről, az ábrázolt személy rendíthetetlenségéről tanúskodik. Gergely szobra abban különbözik, hogy a fenti erények mellett van van benne egy alig tetten érhető, mégis nyilvánvaló pillanatnyiság, sőt esendőség, amelynek köszönhetően a kiváló egyházi vezető emberközelbe kerül. Nem díszes karosszékben, párnázott fotelben, hanem egy csupasz kövön ül, olyan testtartásban, hogy szinte bármelyik pillanatban távozhat azért, hogy az általa vezetett közösség ügyes-bajos dolgait rendezze. A szobrot nézve érezzük, tudjuk, hogy ez az ember egészen másként határozott és erős, mint általában a köztéri szobraink hősei.
Gergely Zoltánnak nemcsak Márton Áronról, hanem a kariatidákról, sámánokról, prófétákról is van különvéleménye, és vannak művészi eszközei ahhoz, hogy ezeket kifejezze, direkt módon érzékelhetővé tegye. A kariatidák oszlopot helyettesítő nőalakok az ókori görög építészetben, tehát oszlopszerűek, egyenes tartás, harmonikus szépség, állandóság, időtlenség jellemzi valamennyit. Milyen Gergely Zoltánnak a ledőlt oszlopcsonkról felemelkedni kész kariatidája, illetve a rá emlékeztető, de valójában belül üres, valódi tartalmától megfosztott ruhadarab? Első látásra kiszolgáltatottnak, esélytelennek tűnik, számomra mégsem ezt üzeni, hanem a küzdelem, az adott körülményeken való felemelkedés mindenkori vágyát.
A próféta lényegében Isten tolmácsa, közvetítője, látó és látnok, akit minden kultúrában, korban megbecsülés, tisztelet övez. Aligha akad szánalomra méltóbb, kiszolgáltatottabb személy a képzőművészetben, mint Gergely Zoltán előrenyújtott állánál fogva felfüggesztett prófétája, aki ebben az állapotban nem csak közvetíteni, de megszólalni, levegőt venni se tud. A sámán – aki a prófétához hasonlóan szintén egyfajta közvetítő – egészen más eszközökkel, egészen más módon esik hivatása áldozatául Gergely szobrán.
Nincs mit csodálkozni azon, hogy a művészek mindig is magukhoz közelinek érezték a próféták, sámánok világát. Ha elfogadjuk a megállapítást, hogy a művészet olyan nyelv, amelyen az istenekkel beszélgethetünk, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy a műalkotás ennek a beszélgetésnek a néző felé továbbított, tolmácsolt isteni üzenet. Tévedés ne essék, Gergely nem magasztos gondolatokat, filozófiai eszméket illusztrál, fogalmaz meg a szobrászat sajátos formanyelvén, hanem anyagismeretét, szakmai tudását, érzékenységét, alkotókészségét messzemenően és céltudatosan felhasználva fából, kőből, vasból, bronzból alakítja a maga senki mással össze nem téveszthető formavilágát, azt a keretet, amely direkt természetességgel, magától értetődően öntörvényű, egyedi üzenetek hordozója.
Ha a pokolnak van kapuja, a purgatóriumnak is kell legyen, állítja a művész. Innen már csak egy lépés az ehhez kapcsolódó gondolatsor szobrászi megfogalmazása a Purgatórium címet viselő alkotásban.
Nem véletlen, hogy a Magringató fából készült, hiszen bölcső ez is, a természetszeretet indukálta, diktálta óvó, őrző, védett és védő hely.
A magasztos hangulatot árasztó, felemelően egyszerű, letisztult formavilágú alkotások mellett (Kós Károly, Márton Áron szarkofág) néhány szobron a művész humorérzéke is érvényesül. Ilyen a Fejfedő vagy a Gallér, amelyeken elsősorban a groteszk formák által indukált képzettársítások a humor forrásai.
A most 47 éves alkotó a Kolozsvári Képző- és Iparművészeti Egyetemen 1998-ban szobrászati szakot végzett, tagja a Romániai Képzőművészek Szövetségének, a Barabás Miklós Céhnek, alkotásai számos csoportos kiállításon szerepeltek idehaza és külföldön, két egyéni tárlatot rendezett, több díjat nyert, hazai és külföldi művésztelepek meghívottja, 16 köztéri alkotás szerzője, képzőművészeti életünk mára már ismert és elismert személyisége.
