George Simion csendben elsiklott a politikai elemzők és szakemberek figyelő radarja alatt, és 2020-ban meglepő eredménnyel jutott be a román parlamentbe, maga mögött vonszolva egy rendezetlen csapatnyi csodabogarat és bajkeverőt. Alig néhány hónappal korábban, a helyhatósági választásokon még csak nem is számoltak vele, a 2019-es európai parlamenti választásokkor pedig még pártja sem volt. Függetlenként indult, és nem kapta meg a szükséges számú szavazatot ahhoz, hogy EP-képviselő legyen. Pártját (AUR) későn, 2019 szeptemberében hozta létre, és nem sikerült vele sokra mennie. Talán túlzás pártnak nevezni egy használt buszt, egy megafont, majd egy hangszórót és egy mikrofont. Pedig a PRO Romania, az ALDE és a PMP, a Simion nem létező pártjánál sokkal többre tartott pártok, kimaradtak a parlamentből, miközben a hangoskodó csürhe valamivel több mint 9 százalékát szerezte meg a szavazatoknak.
„A szolgálatok kreációja!” – mondták sokan, mintha a román titkosszolgálatok nem ellenőriznék, így vagy úgy, abszolút az összes parlamenti pártot. A titkosszolgálatok, vagyis a SRI, a SIE, az SPP, a DGIA, a DGPI, de még az STS is mindenütt rajta hagyta nyálát az asztalokon és a székeken a parlamenti pártok székházaiban, és nem csak ott, így nehéz lett volna elhinni, hogy pont az AUR-ba nem dugták be a farkukat. Csakhogy senki sem tudta pontosan beazonosítani, hogy melyik banda vagy kirendeltség dolgozott Simion pártjának.
Dan Tănasă jelenléte a pártvezetők között nyomra vezethetett volna lennie, de hát nem nagyon figyeltünk oda. Csak tavaly, Simion esküvőjén, amikor kirobbant a Phoenix és Nicu Covaci botránya, jöttek elő nehezen érthető gőgjükben a Simion és az AUR mögött álló emberek.
Abban a pillanatban, amikor nyilvánosságra került annak az alapítványnak a neve, amelyen keresztül Simion adományokat gyűjtött és szerződéseket kötött az említett együttessel, világossá vált, hogy a Securitate melyik szárnya vette szárnyai alá a politikai csodagyereket. Többnyire olyan emberekről van szó, akik főleg 1989 előtt tevékenykedtek, de utána (többé-kevésbé álcázva) inkább a kormányzatban vagy az üzleti életben folytatták sikeresen a munkájukat. A kékszemű fiúk közül a leglátványosabb Eugen Popescu, a Securitate egykori tisztje (a Katonai Hírszerző Igazgatóságon, 1989 előtt, de a Petrov által kapott kollaborációs ítélet szerint még mindig a Securitate-ről beszélünk). Mögötte, illetve oldalaslag a Romaqua csoport, amelyet egykori DIE-, majd SIE-tisztek vezetnek.
Mindannyian, plusz a Szekuban visszavonult további néhány nyugger, az Izvorul Mureșului-ban (Marosfőn) nyugalmazott srácok, nagy hazafiaknak adták ki magukat, harcoltak az erdélyi magyar pénzügyi invázió ellen, szponzorálták a basarab politikusokat, mint Ghimpu és Chirtoaca, egy moldovai cégen keresztül, amely az odaáti köztársaságban forgalmazta a termékeiket.
Ezek a szekusok mind hazafinak, unionistának, a minket körülvevő országokban, köztük Ukrajnában és Szerbiában élő kisebbségi románok jogainak védelmezőjének tartják és állítják magukat. Ugyanők oroszellenesnek is mondják magukat. Elég befolyásosnak számítanak az általuk lefedett területen, ráadásul olyan országos terjesztési hálózattal rendelkeznek, amely – ha jól használják ki – sok pártstruktúráét felülmúlhatja. Hogy valóban üzletelnek-e az oroszokkal és képviselik-e érdekeiket Romániában, azt nehéz megmondani.
A Simiont ért legújabb támadások, amelyeknek forrásai ukrán és moldovai tisztviselők és volt tisztviselők, és amelyek azzal vádolják az AUR elnökét, hogy kapcsolatai vannak orosz kémekkel, csak arra szolgálnak, hogy az „erdélyi iskola” öreg szekusait mártírrá tegyék. Amikor az AUR növekedő százalékaitól tartunk, a legrosszabb stratégia, ha Simiont ukrajnai tanúvallomásokkal állítjuk falhoz. Túl a vádak kétes valóságtartalmán, hagyni, hogy az ukránok éppen akkor tüntessék fel áldozatként Simiont, amikor a román gazdák az utcára vonulnak az ukrán gabona ellen tiltakozva, olyan, mintha mindenáron hagynánk 4-5 százalékot a zsebébe rakni.
Forrás: Caţavencii Szerkesztett gépi fordítás. A szerző – P. A. H., Patrick André de Hillerin – a szatirikus hetilap szerkesztője.
A szövegben előforduló rövidítések, kifejezések:
AUR – Alianța pentru Unirea Românilor, A Románok Egyesüléséért Szövetség
SRI – Serviciul Român de Informaţii, Román Hírszerző Szolgálat
SIE – Serviciul de Informaţii Externe, Külügyi Hírszerző Szolgálat
SPP – Serviciul de Pază şi Protecţie, (kormányzati) Őrző és Védő Szolgálat
DGIA – Direcţia Generală de Informaţii a Apărării, Honvédelmi Hírszerző Igazgatóság
DGPI – Direcția Generală de Protecție Internă, Belső Védelmi Főigazgatóság
STS – Serviciul de Telecomunicaţii Speciale, Speciális Távközlési Szolgálat
unionista (személy) – Románia Moldovával való egyesülésének a híve
Romaqua Group – a Borszék-Borsec márka jelenlegi tulajdonosa. (A székelyföldi ásványvíz palackozása 1806-ban kezdődött.)
