A Biden-adminisztráció globálisan is egyre kilátástalabb helyzetbe lavírozta magát.
06. 04.
Niall Fergusonnak 2011-ben jelent meg Civilization: The West and the Rest című könyve, amelyben azt fejtegeti, hogy a Nyugat a 15. században bevezetett hat új gondolatnak vagy „gyilkos alkalmazás”-nak (verseny, tudomány, jogállam, modern orvoslás, fogyasztói társadalom, munkaetika) köszönhetően hagyta maga mögött „a többieket”[1], most azonban, hogy „a többiek” is letöltötték a killer appokat, fordulni látszik a kocka.
Ez tökéletesen lemérhető azon is, ahogyan a világ az ukrajnai háborúra reagált, azon pedig még inkább, ahogyan a háború befejezéséhez viszonyul.
Miközben a nyugati vezetők, legutóbb például Macron francia elnök és Blinken amerikai külügyminiszter hosszú beszédekben[2] érvelnek az „igazságos”, vagyis az „agresszort” megbüntető és az „áldozat”, vagyis Ukrajna igazát maradéktalanul érvényesítő béke mellet, az ún. Globális Dél képviselői újabb és újabb kezdeményezéseikkel egyszerűen faképnél hagyják őket.
Prabowo Subianto indonéz védelmi miniszter és elnökjelölt a most folyó szingapúri Shangri-La-Dialogue védelmi tanácskozáson, amelyen az amerikai és a kínai védelmi miniszter is részt vesz, az alábbi béketervet terjesztette elő:
1/ tűzszünet a jelenlegi pozíciókban;
2/ 15 km-es demilitarizált övezet létrehozása;
3/ ENSZ ellenőrző és megfigyelő csapatok kiküldése;
4/ ENSZ-referendum a vitatott területeken.
Indonézia kész ENSZ-égisz alatt katonai megfigyelőket küldeni a térségbe. Amikor megkérdezték tőle, hogyan tehet egyenőségjelet megszálló és megszállott közé, Prabowo kijelentette: ez „érzelmi reakció”, és ő „konfliktusrendezésre” törekszik, nem hibáztatja egyik felet sem, mert bármilyen konfliktusban két igazság ütközik, és „én nem beszélek arról, melyik félnek van igaza”. Majd hozzátette:
Nekünk itt Ázsiában bőven volt részünk konfliktusban és háborúban, amely talán még szörnyűbb, még véresebb volt, mint amit Ukrajnában megtapasztaltak: kérdezzék csak meg Vietnamot, Kambodzsát, kérdezzék meg az indonézeket, milyen sokszor foglalták el őket.
Jellemző, hogyan reagált erre a nyugati biztonsági elit (lásd itt és itt).
Shashank Josi, a The Economist védelmi szerkesztője:
Abszolút ostoba, komolytalan diplomáciai lépés Indonézia részéről, hogy egy ilyen nevetséges javaslattal állt elő egy nyilvános fórumon és anélkül, hogy konzultált volna Ukrajnával. Ez világossá tette, hogy Jakarta mennyire irreleváns.
Sławomir Dębski, a varsói Külügyi Intézet (PISM) főigazgatója:
Valóban. Ki akkor a releváns? Azok, akik képesek befolyásolni az orosz-ukrán háború folyamatát és kimenetelét. A többiek irrelevánsak.
Ehhez Bruno Tertrais, a párizsi Fondation pour la Recherche Stratégique igazgatóhelyettese és az Insitut Montaigne geopolitikai tanácsadója még hozzátette (Josinak válaszolva):
Köszönöm, hogy ezt így kimondtad. Az ilyesfajta (à la brésilienne) kezdeményezés a legbiztosabb módja annak, hogy a „globális Dél” országait ne kelljen komolyan venni.
Még sorolhatnám ennek a mérhetetlen nyugati arroganciának a szebbnél-szebb példáit, de ha már a francia stratéga brazil típusú kezdeményezésről beszélt, akkor nézzük meg inkább, mi a véleménye az ukrán-orosz háború végkimeneteléről Celso Amorim volt brazil külügyminiszternek, Lula elnök jelenlegi külpolitikai főtanácsadójának, aki a Financial Timesnak nyilatkozott[3]:
A Nyugatnak „tekintetbe kell vennie” Vlagyimir Putyin elnök biztonsági aggályait, és meg kell állnia azon a lejtőn, amely a győztesek Versailles-stílű békéje felé vezet, mondta Brazília vezető külpolitikai tanácsadója.
„Nem akarunk harmadik világháborút. De ha erre nem kerül sor, nem akarunk egy új hidegháborút sem. A térség országainak valamennyi biztonsági aggályát tekintetbe kell venni, ha békét akarnak. Az egyetlen másik alternetíva az Oroszország elleni teljes katonai győzelem. Önök tudják, mi következik ez után? Én nem tudom.”
Amorim, aki az elmúlt hetekben Kijevbe és Moszkvába is ellátogatott, úgy véli, hogy az Oroszország meggyengítésére irányuló nyugati erőfeszítések egy nagyobb szabású konfliktust idézhetnek elő.
„Ez Németország első világháború utáni helyzetére emlékeztet engem. Versailles célja Németország meggyengítése volt, és tudjuk, hogy ez hova vezetett.”
Oliver Stuenkel, aki nemzetközi kapcsolatokat tanít São Paulo-ban, ezeket mondta: „A Globális Dél országainak nagy többségéhez hasonlóan Brazília meg akarja őrizni üzleti kapcsolatait Oroszországgal. Oroszországra minden körülmények között lehet számítani. Nem intenzív barátság ez, de megbízható.”
„Az el nem kötelezettség jó választásnak látszik egy olyan világban, amelyben a nagyhatalmi versengés erősödni fog. Brazil nézőpontból Kína felemelkedése és Oroszország újbóli előtérbe kerülése nem is olyan rossz… ezért van, hogy Brazíliának nem áll érdekében, hogy a Nyugat Oroszország elleni koalíciójához csatlakozzon.”
Korábban már többször is emlegettem, hogy az amerikai külpolitika csapdába került, de ezt többnyire az ukrajnai háború összefüggésében tettem. Most azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem, hogy a Biden-adminisztráció globálisan is egyre kilátástalabb helyzetbe lavírozta magát. Miközben lépten-nyomon büszkélkedik nagyszerű szövetségeseivel és szövetségi politikájával, az egész Nyugattal együtt egyre magányosabb és egyre bizonytalanabb lábakon álló óriás benyomását kelti.
Ez különösen akkor válik szembetűnővé, ha az Amerikában és az Európai Unióban is egyre vészesebben körvonalazódó választási kilátásokat vesszük szemügyre. De erről (is) majd később.
[1] Érdekes, hogy míg az angol szó azt sugallja, hogy „mi” vagyunk többen, „ők” pedig a „maradék”, magyarul ez fordítva van: „a többiek” vannak többen.
[2] Emmanuel Macron: Discours de clôture du Président de la République. elysee.fr, 2023. jún. 1; Anthony J. Blinken: Russia’s strategic failure and Ukraine’s secure future. state.gov, Helsinki, 2023. jún. 2. – Macronnak a pozsonyi GLOBSEC-konferencián elmondott beszédére, pontosabban annak a captatio benevolentiae-t követő érdemi részére később visszatérek.
[3] Russian concerns on Ukraine must ‘be taken into account’, says Brazil. Foreign policy adviser to leftwing president Lula warns western leaders’ stance risks provoking a wider conflict. FT, 2023. jún. 2.
