Válasz Alcibiadesnek
07. 14.
Nem véletlen, hogy jó ideje egyáltalán nem foglalkoztam Európával, sem konkrétabban Németországgal és Franciaországgal. Egyszerűen nincs önálló szerepük a globális geopolitikában, és ami még ennél is elképesztőbb: nincs autonóm szerepük az európai (regionális) politikában sem. Akarattalanul sodródnak a tényleges geopolitikai játékosok (Amerika, Kína, Oroszország) zavaros és egységes irányt természetszerűen nem biztosító farvizén. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia egyértelmű katonai és politikai támogatását élvező balti-lengyel-román-ukrán intermarium-térségre ez természetesen nem vonatkozik, hiszen ez az ún. keleti szárny pontosan tudja, mit akar: Oroszország radikális meggyegülését, vagyis az orosz nagyhatalmi státus megszűnését és ezzel párhuzamosan – Lengyelország és Románia esetében – saját keleti expanziójuk előmozdítását. Ami természetesen sok bonyodalommal jár majd. Nemcsak a keleti szárnyon belüli zűrzavarokkal és konfliktusokkal, hanem a Nyugat- és Kelet-Európa közötti ellentétek elmélyülésével, amiről Mearsheimer is beszélt.
Németország külön kérdés, amellyel – igazad van – most már foglalkozni kell. És természetesen – hogy a te kedvenc kategóriádat használjam – Európa fragmentálódásával és ennek következményeivel is. És persze a kelet-ázsiai háborús helyzetről, de még a Közel-Keletről sem szabad közben megfeledkezni.
Jó nyaralást, neked és mindenkinek.
A szerző Geonapló-bejegyzése 2022. július 14-én.
