Eljutottunk az Oroszország és a virtuálisan a Nyugathoz tartozó, de a Nyugat által magára hagyott Ukrajna közötti háború küszöbére.
02. 22.
Most, hogy a Geonapló egy darabig explicit módon is „háborús napló”-vá alakul, ami valójában kezdettő fogva volt, még mindig csak a háború köde (lásd itt és itt) borul Európára, és nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy „elkezdődött”. Bár Vitalij Klicsko kijevi polgármester ma azt mondta Mark MacKinnonnak, a Globe and Mail tudósítójának, hogy „a háború már itt van”, amit az is alátámasztani látszik, hogy „helyi források” szerint az ukrán fegyveres erők elkezdték aláaknázni a harkovi[1] hidakat.
Azért hivatkoztam itt ukrán forrásokra, mert a „transzparens (áttetsző? kristálytiszta?) hadviselés” jelenlegi új korszakában oly nagy szerepet játszó OSINT (nyilvánosan hozzáférhető) „lelőhelyek” gyakorlatilag semmmit sem mondanak, illetve mutatnak az ukrán csapatmozdulatokról és bázisokról. (Annál többet – szinte mindent – elárulnak viszont – orosz „jóváhagyással” (!) – a legmodernebb orosz fegyverrenszerek folyamatos mozgásairól és elrendeződéséről, ami azt jelenti, hogy ez utóbbiak viszont pontosan így tölthetik be a szerepüket a „háborús fenyegetés”-ben.)
Mindenestre Putyin február 21-i beszéde, amelyben, megunva a minszki megállapodás körüli hercehurcát, bejelentette a donyecki és luhanszki „népköztársaságok” függetlenségének az elismerését, és hosszasan megindokolta azt is, hogy Oroszország miért nem tekintheti Ukrajnát és különösen a 2014-ben „puccsal” hatalomra került rezsimet független és szuverén entitásnak, véget vetett a Moszkva és a nyugati országok (Amerika, Franciaország, Németország, Nagy-Britannia) közötti diplomáciai felhőjátéknak, és ezzel radikálisan új helyzetet teremtett.
Lavrov orosz külügyminiszter minehhez még hozzátette:
Nem hiszem, hogy bárki is azt állíthatná, hogy az ukrán rezsim, a 2014-es államcsíny után, az ukrán állam területén élő valamennyi lakost képviseli.
Mivel az Oroszország és a két „független” köztársaság között azonnal megkötött egyezmény lehetővé teszi Moszkva számára, hogy „békefenntartó” csapatokat küldjön ez utóbbiak területére (beleértve a két tartomány ukrán ellenőrzés alatt maradt részeit is), továbbá a Duma, szintén 22-én, felhatalmazta Putyin elnököt arra, hogy az orosz fegyveres erőket bevethesse külföldön, vagyis – mint Michael Kofman rámutat –, nemcsak a két „népköztársaság”-ban, azt hiszem, joggal feltételezhető, hogy hamarosan Ukrajna egyéb részei, illetve tartományai is önállósítani fogják magukat a jelenleg hatalmon lévő rendszerrel szemben. Ukrajna ugyanis – Kuleba külügyminiszter ma esti (02. 22.) elég brutális megfogalmazása szerint – : „olyan ország, amely biztonsági vákuumban helyezkedik el; mi érzékeljük ezt”.
Egyszóval eljutottunk az Oroszország és a virtuálisan a Nyugathoz tartozó, de a Nyugat által magára hagyott Ukrajna közötti háború küszöbére. Ez a lényeg, nem pedig az, hogy itt most Oroszországnak vagy a Nyugatnak van-e „igaza”.
02. 23.
Pavlo Klimkin volt ukrán külügyminiszter[2] A tét: Ukrajna léte, nem a Donbasz című tegnapi (02. 22.) cikkében írja:
Partnereinktől nemcsak szankciókat kell igényelnünk, amelyek minőségileg semmin sem változtatnak, hanem biztonsági és gazdasági garanciákat.
Most jött el az igazság órája: számunkra és a Nyugat számára is. Ha az utóbbi veszít Ukrajnában, akkor a 21. század végső hanyatlásának az ideje lesz.
*
Oleksiy Danilov, az ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács titkára bejelentette, hogy Ukrajna valamennyi tartományában szükségállapotot [state of emergency] vezetnek be, Donyecket és Luhanszkot kivéve, ahol már 2014 óta harci cselekmények folynak. Ez még nem éppen statárium, de lehetővé teszi, hogy különleges biztonsági intézkedéseket foganatosítsanak. A döntést a parlament nagy valószínűséggel elfogadja.
Közben a moszkvai köztévében egy olyan térképet magyaráznak, amely az orosz cárok, valamint Lenin, Sztálin és Hruschov által által Ukrajnának „adományozott” területeket ábrázolja.
[1] Harkov körülbelül 70 kilométerre van Belgorodtól, ahol az oroszok nagy csapatösszevonásokat hajtottak végre.
[2] Klimkin 2014 és 2019 között volt külügyminiszter. Jelenleg a Center for National Sustainability and Development társ-alapítója.
A szerző Geonapló-bejegyzése 2022, február 23-án.