Még mielőtt a költőt jól ismerők felkapnák a fejüket a cím kapcsán, közlöm, hogy Gellért Sándor nem rajzolt, nem festett, hanem irodalmárként, költőként, nyelvészként baráti kapcsolatban állt a kortárs képzőművészekkel is. Fiának, Gellért Ákosnak köszönhetően került a kezembe 2008. decemberében néhány levél, képeslap, amelyeket Nagy Imre, Papp Aurél, Erdős I. Pál írt neki, valamint néhány fotó, amelyen a költő Incze Ferenccel, Bencédi Sándorral, Gy. Szabó Bélával, Ince Jánossal, Petkes Józseffel és e sorok írójával is látható.
Gellért Sándornak a református gimnázium tanulójaként az akkoriban Szatmárnémetiben dolgozó Mohy Sándor volt a rajztanára. Saját bevallása szerint nem dühöngött benne a festői tehetség, ezért — és főleg a karakteres, könnyen rajzolható arca miatt — általában ő volt a modell. Egykori rajztanárával a későbbiekben is tartotta a kapcsolatot, erről tanúskodik az egyik közös fotójuk, amely Mohy kolozsvári műtermében készült. Feltételezhetően leveleztek is, volt miről írni, hiszen a fent említett személyiségek és azok között, akikről az alábbiakban szó esik, sok közös ismerős, barát akadt.
Erdős I. Pál 1941. szeptember 28-án levélben kérte meg – miután ő készítette Gellértről az első portrét – hogy küldjön az arcképhez egy verset. Ez (mint írja) egy kiadványban jelenne meg, Szabó Dezső, Babits Mihály stb. művei mellett.
A háború, a Don-kanyar, a hirtelen változó világ alaposan átszabta valamennyiük életét.
Nagy Imre 1954-ben a költő fordításainak illusztrálásáról (Mariora) írja, hogy boldogan vállalná, hiszen a versek minden során, mondatán átsüt a vizualitás, de a kiadónak sajnos nincs pénze erre.
A legtöbb levelezőlapot a hozzám juttatott anyagból Gellért Sándor Papp Auréltól kapta.
1953. november 14-én kelt lapján arról ír, hogy nagy hatással voltak rá Gellért versei, és megemlíti, hogy sokat beszélgettek ezekről a költeményekről Földessy Gyulával, Tamási Áronnal, Szentimrey Jenővel, vagyis a korabeli irodalmi élet kiválóságaival. Soraiból – akkoriban Felsőbányán tartózkodott – mellesleg azt is megtudhatjuk, hogy a negyvenes évek elején sem volt könnyű a művészek számára a megélhetés: „a művészet semmit nem hoz, míg a kertből mégis csak lehet valamit betakarítani”.
A mai alkotók irigységgel olvashatják azokat a részleteket, amelyek a napi gondok, megélhetési problémák mellett arról tudósítanak, hogy a művészet, kultúra az elsődleges, hiszen minden írás ezzel kezdődik, és döntően erről szól. 1954. január 15-én arról értesíti Papp Aurél Gellért Sándort, hogy leégett Ady Endre szülőháza Érmindszenten.
1954. február 10-én megemlíti, hogy Gellért fordításait mindenki dicséri, és azt, hogy cikket írt az Utunkba, amelyben Ady Endre szülőházának az újjáépítését szorgalmazza. Közölte még a számára friss értesülést is, miszerint „1953. X. hónapban meghalt Nyírő Jóska, Amerikában — tüdőrákban.” Olvasom a neveket: Földessy Gyula, Szentimrey Jenő, Nyírő József, Mohy Sándor, Ady Endre, Gy. Szabó Béla, Ince János, Tamási Áron neveit — és akarva-akaratlanul rádöbbenek arra a tényre, hogy jó ötven éve mennyire összetartott, mennyire meg volt bizonyosodva az egymásrautaltság előnyeiről az erdélyi kulturális elit.
Azzal zárta sorait, hogy: „én most készülök a Mennyekbe…. nyavalyás vagyok.” Ugyanis Papp Aurélnak többek között humorérzéke is volt, olykor metsző, éles szatírája nem kímélte közvetlen környezetét sem. Az „új idők új szeleivel” érkezett szatmári szocreál művészeket egyszerűen „susztereknek”, illetve „bazsarózsa festőknek” titulálta és semmilyen közösséget nem vállalt velük.
Szerencsére Papp Aurél meggyógyult és 1954. márciusában már arról értesítette a költőt, hogy Érmindszentre utazik a leégett Ady-szülőház ügyében. Arra kérte barátját, hogy kísérje el erre az útra, amelyet 2-3 naposra tervezett. Nem mondott le egykönnyen nemes szándékairól, mert egy hónappal később, levelezőlapon ismét azt kéri Gellérttől, hogy ebben az ügyben keresse fel egy megbeszélésre.
A festő ekkor már 75 éves, nehezen mozdul ki, még nehézkesebben közlekedik, a szervezete is gyenge, de levelei tanulsága szerint tele van tenni akarással és ehhez fiatalabb segítőket, partnereket, barátokat keres.
