Fiala élő adásban megfúrja az apja hamvait tartalmazó urnát, majd az abból kiszóródott maradványokat felporszívózza. Sebestyén, szintén reggeli rádióműsorban beszél, ezúttal arról, hogy vasvillát vágna a hátába annak, aki a gyerekét netán megkörnyékezné. Kucsera, a válófélben lévő ex-kajakos, kajakos képet kap a trópusokról, a járműben egykori szeretője lapátolja a vizet. Ez vajon “olyan” üzenet? Egyelőre nem tudni, mint ahogy azt sem, Galambos bemegy-e a börtönbe, vagy még mindig kirándul, szóval ezek a friss hírek, amivel jól lehet borzongatni és terelni.
Vilma asszony nem médiaszereplő, egyszerű nyugdíjas, így esélye sincs világgá kürtölnie a fájdalmát. Pedig van neki, nem is kicsi. Megpróbálom helyette leírni, mi történt, bár ennek is kb. annyi értelme van, mint teátrálisan hamvakat porszívózni a médiatérben. Őrületes persze ez is.
Vilmának előjegyzett jelenése volt az orvosánál. Pontosan érkezett, autójával a rendelő közelében parkolt le. Bár úgy számolt, negyedóra alatt végez, a biztonság kedvéért a jegyautomatába négyszázötven forintot dobott be, ami egy órányi parkolásra jogosította fel.
Ha működött volna az automata. De nem. A pénzt elnyelte, jegyet nem adott. Kártyát, papírpénzt nem fogadott el, Vilmának pedig a sietség és a bosszúság miatt nem jutott eszébe a telefonos fizetés lehetősége, szó szerint leblokkolt, amúgy is arra számított, pár perc alatt végez. Igaza volt, mert tíz perc múlva már be is ülhetett az autójába.
A kocsi azonban nem indult. Vilma ekkor felhívott egy gyorsszervizt, az meg embert küldött a helyszínre. A szerelő felnyitotta a motorháztetőt, közölte, szar az egész, hogy mi, azt nem fejtette ki, undorodva megpiszkált valamit, a motor végre felbőgött. Emberünk ekkor huszonötezret kért, tíz a kiszállás, tizenöt a piszkálás, mert hiába egyperces a munka, minden megkezdett óra tizenötezer magyar forintba kerül, számlával még több. Vilma átadja a kártyát, mire a szerelő közli, kártyát nem fogad el. Akkor mi legyen, kérdezi a megrémült nyugdíjas, a válasz, menjen és keressen egy automatát.
Vilma a szakadó esőben elindul automatát keresni, a szervizes pasas pedig mellette gurul a kocsival. Egy idő után megunta Vilma tempóját, ezért felajánlotta, hogy elviszi kocsival. És vissza is hoz? — kérdezte Vilma, mire azt a választ kapta: mégis mit képzel? Így Vilma tovább vonszolta magát. Harminc percnyi gyaloglás után végre talált egy bankautomatát, de nem működött, ezért folytatta a keresést. Szerencsére egy kilométerrel arrébb talált egy másikat, így bőrig ázva, de zsebében a pénzzel visszatért az autójához, amit a szerelő éppen el akart vitetni autómentővel. Ezen össze is vitatkoztak, hiszen ezt senki sem kérte az öntevékeny szerelőtől.
Vilma átadja a huszonötöt, ember átveszi, egyúttal közli, neki meg szokták köszönni a munkáját. Igen, várta a hálapénzt. Nem kapott. Dühösen becsapta a szervizkocsi ajtaját, majd köszönés nélkül elhajtott. Vilma felzaklatva ugyan, de úgy érezte, túl van a nehezén. Dehogy volt.
A kocsi nem indult. Pedig pár perce, a belepiszkálás után működött. Újabb telefon a gyorssegélyes cégnek, sajnos a szerelő már nem tud visszamenni, mást pedig nem tudnak küldeni. A huszonötezernek annyi. Vilma rémülten telefonálni kezd, de egyetlen ismerőse sem tud segíteni neki, ezért kiszáll a lerobbant autóból és hazamegy.
Másnap négy büntetőcédulát talál a szélvédőn. Összesen tizenkilencezer. Most még “csak” ennyi. De Vilma nem adja fel, levelet ír a parkolócégnek, vázolja a történteket, rossz jegykiadó, csupán tíz perc, elromlott autó, némi méltányosságot kér. Méltányosság? Az mi? A cég hivatalos levélben közli, senki sem jelezte, hogy az automata elromlott, így az asszony kifogását nem fogadják el.
Vilma harcol, újabb levelet ír, közli, hogy bíróságra megy, tessék menni nyugodtan, de ne feledje, a bírság összege immár nem tizenkilenc, hanem ötvenvalahányezer, és ha továbbra is keménykedik a néni, akkor jelzálog jön. Meg végrehajtás. Vilma belátja, ha nem akar utcára kerülni, akkor fizet. Most. Közel nyolcvanezer forintba került a tízperces parkolás a rendelő előtt, ami ugye négyszázötven forint lett volna.
Ennyit hát a peches Vilmáról.
Jöjjenek végre normális, közérdekű hírek. Az egykori mulatószenész még mindig nem vonul be a börtönbe, mert állítólag gyógykezelésre lesz szüksége, ha nem kapja meg, veszélybe kerülhet az élete. Az ex-sportoló még nem reagált egykori szeretője fürdőruhás képére. Nem tudni, ma megint felporszívózzák-e valakinek a hamvait, mint ahogy talány az is, akarnak-e még vasvillát tolni valakibe, de hogy valóban legyen minek örülni, mert ugye a gyarapodás közös ügyünk, a teherszállító cég alapítója kiszállt saját vállalkozásából, és mindent eladott. Hogy kinek? Tessék híreket olvasni.
És nagyon örülni.
Címkép: A kép illusztráció, az eset nem ott történt
Forrás: Újnépszabadság