Nőszérum, avagy olyan vagy mint egy lórúgás címmel indít sorozatot az ország elsőszámú, imádott tartalom előállítója, Debrői Elemér. A legendás kérdező ezúttal is biztosra megy, csakis olyan vonzóan érdekes, izgalmas, eredeti gondolkodású nőket, erős lelkű asszonyokat ültet mikrofon elé, akiket nagyon jól ismer, minimum tízszer, hússzor, de van olyan alanya is, akit eddig ötvennégy alkalommal interjúvolt már meg. Elég ha Elemér csak alanyaira mosolyog, ők kérdés nélkül is képesek beszélni. Bármiről.
– Mondhatom?
– Persze, itt őszinte lehetsz.
– Ahogy te nézni tudsz, jaj, látod máris zavarba jövök pedig már nem vagyok tini, így senki sem szokott rám nézni.
– A volt férjed sem?
– Melyik volt férjem?
– Az utolsó.
– A Laci?
– Ő volt a negyedik, ugye?
– Nem, a hatodik.
– Pedig az is legendásan nagy szerelem volt.
– Két hétig. De hidd el, sosem tudott így rám nézni ahogyan te. Mintha egy ablakot nyitnál ki az emberben. Azt érzem, végre levegőt kapok, és csak beszélni szeretnék, mesélni, emlékezni.
– Ezért vagy itt. Beszélj bátran.
– Miről beszéljek?
– Ebben a műsorban nincsenek korlátok. Bármiről, bárkiről, őszintén.
– Imádom amit csinálsz. Nagyon hálás vagyok neked.
– Én is neked, hogy ismét vállaltad az interjút. Jöhetnél többször is.
– Hozzád bármikor. De ne feledd, múlt héten is nálad voltam.
– Ez igaz, de akkor a Kagylózlak című podcast adásomban voltál.
– Tényleg! És az is milyen jól sikerült!
– Bizony. Mert te mindig nagyon érdekes és tanulságos történetekkel tudsz meglepni.
– Az élet tanított meg ezekre.
– Most mit hoztál magaddal?
– Nem is tudom. Tele van a fejem gondolatokkal. Segíts kérlek, mégis, ma mi legyen az irány?
– Szabad a pálya.
– Igen, igen, már tudom is. Képzeld el, amikor Lacival elváltunk…
– A hatodik férjeddel.
– Ezért vagy te a legjobb riporter, nincs senki aki a nyomodba érne, mert te figyelsz az emberre. Igen, Laci volt a hatodik.
– De múlt héten megint megkérték a kezed.
– Jaj de édes vagy, ezt is tudod. Igen, ismét jegyben járok. Tavasszal lesz az esküvő Balin, mert az új párom ragaszkodik a vízparti ceremóniához.
– Romantikus férfi.
– Nagyon. Ezért is megyek hozzá.
– Utaltál rá, hogy Laci és Zoli között történt veled valami.
– Hát, igen. Elmentem vásárolni, majd pénzt vettem fel egy bankautomatából.
– Sikerült?
– Igen, de aki utánam következett, nagyon gyorsan tette be a kártyáját, és mivel a gép még az én kártyámat érzékelte, így az ő PIN-kódjával letiltotta az én kártyámat.
– És?
– Nincs kártyám hetek óta. Újat kellett igényelnem, de még nem kaptam meg.
– Hogyan viseled ezt a nehéz időszakot? Nyilván, most nem jutsz hozzá a pénzedhez.
– Nagyon nehéz életszakasz ez. Még szerencse, hogy itt van Zoli. Nélküle elveszett ember lennék.
– Ő segít a bajban?
– Persze. Nagyvonalú, figyelmes férfi.
– Nem kérdezem, mekkora összeggel támogat.
– Hétjegyű, maradjunk ennyiben.
– Boldog vagy ettől?
– A boldogság számomra nem itt kezdődik. De lélegzethez jutottam, és ez jelen pillanatban mindennél fontosabb.
– És az elmúlt napok váratlan történéséből levonsz-e tanulságot?
– Igen. Megtanultam, hogy a pénz felvétele után ne siessek el az automatától. Várjak, és ne engedjek senkit a géphez egészen addig, amíg már nem az én kártyámat érzékeli.
– Nincs is több kérdésem. A Nőszérum, avagy olyan vagy, mint egy lórúgás első adása véget ért. Köszönöm, hogy eljöttél, és bölcs meglátásaiddal, tanácsaiddal segítettél a hallgatóknak. Holnap reggel a szokott időben és helyen, újabb lórúgás!
A szerző Facebook-bejegyzése 2025. január 5-én.
