A Vali ezért vált el tőle. És az Irén is. Mert elegük lett. Nyakig ültek a szarban, nem mikor, mindig, a lakbért, de már a menzát sem tudták fizetni a gyereknek, mert ez az eszetlen barom csak ment, hajtott, sosem nézte a táblát, behajtott a pirosba, irányt nem jelzett, záróvonalon szlalomozott, csukódó sorompó alatt surrant át, egyszer a hátsó lökhárítót levitte a szegedi Intercity, pörgött a kocsi, mint Vidám Parkban a dodzsem, de akkor is csak röhögött, leszart ez mindent, a sebesség volt a mindene. Meg a verekedés. Egy csúnya nézés, egy középső ujj, és már ugrott is ki a kocsiból, nem nézett az semmit, berúgta a fényszórót, letörte a tükröt, aztán kirángatta a csávót a kocsiból, és már ment a pusztakezes.
Csoda, hogy ennyi ideig bírták mellette a nők. Végül belefáradtak, pánikrohamot kaptak a hajnali, kékfényes látogatóktól, rettegtek a folyamatosan érkező büntetésektől meg az észbontóan magas ügyvédi költségektől. Szívassák a Lajost, ne őket. Amikor pedig már a végrehajtásról jött az irat, sokkot kaptak, majd kapkodva pakoltak, és a gyerekekkel együtt elmenekültek.
És tessék. Ez az agresszív vadállat, ez a nyomorult gyorshajtó két hét alatt maga mellé tudta állítani a Valit, és tegnap óta az Irént is. Ismét rajonganak érte, áldják a nevét, mindent megbocsájtottak neki, és könyörögnek a Lajosnak, fogadja vissza őket. Mert ő, csak is ő jelenti a stabilitást, a biztonságot.
A Lajos. A védelmező.
A hónap közepén mentett először életet, mikor Vali apja rosszul lett, bizonyíthatóan leállt a szíve, és hiába nyomkodták tenyérrel a Bee Gees-sláger ritmusára, csak nem akart beindulni. Vali ekkor már sírva hívta a mentőket, könyörgött nekik, siessenek, de a diszpécser nem hitt a könnyeknek, nem könnyű meggyőzni manapság egy telefonos egészségügyist, igaz, hadarva azért elmagyarázta miként kell szájba fújni és mellkasra nyomni, de rohamkocsit nem küldött. A kétségbeesett nő végül Lajost riasztotta, aki Csepelről percek alatt átért Angyalföldre, rejtély, hogyan csinálta, felrohant negyedikre az öregért, vállára dobta, majd sprintelt le vele a kocsihoz. Még időben érkeztek a sürgősségire, ahol csupán negyven percet kellett várniuk. Néhány ingerült telefonhívás után végül lejött hozzájuk egy medikus, egyedül ő volt ügyeletben, üvöltve közölte, hogy a beteggel nem ide, hanem Zalaegerszegre kellett volna menniük a vármegyeibe, de látva Lajos sebhelyes, forradásokkal, vörös hegekkel teli arcát, valamint tépett, megnyúlt, jellegzetes birkózó füleit, a rángatózó nyaki ütőereit, elhallgatott, majd unottan és sértődötten újraélesztette Vali apját.
És a csodának nyolc nappal később megint tanúi lehettek. Lajos ezúttal Irén nagynénjét mentette meg, aki csirkefarhátból származó csontot nyelt, és megfulladt volna, ha nincs Lajos, ez a csodálatos ember, a legjobb sofőr, az egérutak professzora, az autópályák és lakótelepek szelíd mentőangyala. Sziréna nélküli Suzuki Swiftjével ezúttal is száguldott, lecipelt, beteget szállított.
Lajos telefonszáma immár kézről kézre jár. Híresebb, mint az a rózsaszín úszógatyás szóvivő, a Pál. Ha baj van, Lajost hívd! Ő a remény és a megoldás. A korábban megvetett, gyűlölt, rettegett gyorshajtó, a közúti veszedelem immár életeket ment. Családi mentőszolgálatot működtet. Segélyvonala éjjel-nappal hívható, köszönhetően annak, hogy volt anyósa is fogad hívásokat, de Irén, és Vali is gyakran beül telefonozni. Jövő hónapban végre nekik is lesz jogosítványuk, így mindegyikük mentőzhet majd.
Forrás: Újnépszabadság
