”Lekerülhet több készítmény a gyógyszertárak polcairól a kormány új rendelete miatt. Ha pedig egy gyógyszeripari világcég meghozza a döntést, hogy kivonul a magyar piacról, az gyakorlatilag visszavonhatatlan szokott lenni. Például az inzulinnal élő betegeket nem is lehet könnyen más gyógyszerre átállítani, de plusz mennyiséget sem lehet egyik pillanatról a másikra beszerezni. Ám nemcsak a legmodernebb készítmények tűnhetnek el a gyógyszertárakból, hanem a generikus (utángyártott) orvosságok, melyek között már vannak biológiai gyógyszerek is, például a sokízületi gyulladás, s különböző vérképzőrendszeri megbetegedések terápiái.” HVG.hu
Klementné rendel
Özvegy Klement Józsefné látványosan meggazdagodott. A korábban szerény körülmények között, magányosan élő asszony a rendszer nyertese. Kevesen mondhatják el ezt magukról, de belül, ott mélyen a szívtájékon mindig is érezte, egyszer sikerülni fog neki. Próbálkozott ugyan már mindennel, háztájival, tollfosztással, takarítással, még kutyás éjjeli őr is volt a fatelepen, de az élet csak mostanra kárpótolta.
Amikor az utolsó orvos is eltűnt a faluból, a gyógyszertár pedig bezárt, majd a másik falu patikusa egyre többször mondta neki azt, hogy “nincs”, akkor özvegy Klementné rávágta, hogy igenis “van”. Nem szólt róla előre senkinek, egyszerűen csak birtokba vette a pókhálós orvosi rendelőt, délelőttönként ott rendelt, fogadta a betegeskedő földijeit, délután pedig a patikában ügyelt. Ha kellett, fogat húzott, csontot ugrasztott vissza a helyére, vérnyomást mért (azt nagyon szerette csinálni).
Mivel a gyógyszertárban a teljes készlet kifogyott, újat pedig ugye nem rendelhetett, mert a gyógyszer máshol is hiánycikké vált, ezért maga kezdett el szérumot (főzeteket) készíteni. A zöld színű katyvaszt főfájásra és torokkaparásra adta, a céklavöröset magas vérnyomásra, a kéket férfibajra, a narancssárgát melankóliára. Megfigyelte, ezt és a kéket viszik a legtöbben, így esténként ezekből főzött nagyobb mennyiséget.
A falu hamar megszokta az új rendet, özvegy Klementnében pedig egyre jobban megbíztak. Négyévente ugyan lett nagy sürgés-forgás a kihalófélben lévő faluban, olyankor öltönyös urak és hölgyek ígértek orvost, gyógyszert, patikust, fodrászt, és mindenféle csökkentést, de Klementné helyére csak nem érkezett senki.
Az egyetlen tanult ember, a szintén özvegy Karis Béla tanító azt mondta, a középkorban is így működtek a dolgok a világban, ezért jobban teszik, ha megbecsülik özvegy Klementnét, nehogy elmenjen egy másik faluba orvos-patikusnak, mert akkor kezdhetnek megint mindent elölről.
Első megjelenés: Befalazott lélek blog, 2017. június 7.
Forrás: Újnépszabadság
