A folyosón izgatott művészjelöltek, a jövő lehetséges (?) nagy színészei, szépséges Évák, Júliák, Ádámok és Rómeók. Bent, a legendás, színháztörténeti jelentőségű teremben a bizottság is készülődik.
György, Tamás, Zoltán és Oszkár. Attila, bár nagyon akart, nem tudott eljönni. Rengeteg dolga van, és még mindig nincs vége. Nyílik az ajtó.
– Na, mivel készült?
– Gyóni Géza-verssel.
– Ki ő?
– Költő. Volt. Már meghalt.
– Még nem hallottam róla. És most tőle fog szavalni valamit?
– Igen, a Csak egy éjszakára című versét.
– Zoli, szerinted?
– Engedem.
– Te ezt jobban tudod, de szerintem már a címe is rossz.
– Ez az egyik legszebb vers.
– Nem magát kérdeztem. Most kérdezem. Nincs valami más?
Dal, például. Énekelni tud?
– Levélária. Puccini.
– Legyen inkább Charlie. Jég dupla whiskyvel. Mehet? Az egy jó
dal. A lemez megjelenését még szponzoráltuk is.
– Nem ismerem.
– Enyje. Enyje. Hogyan készült maga?
– Évek óta erre a napra készülök.
– Úgy tűnik, nem eléggé. Akkor azt mondja meg, van jogosítványa?
– Két hónapja.
– És hol szokott tankolni?
– Mindig máshol.
– Tudja mit jelent az, hogy Slovnaft?
– Nem.
– Egyre rosszabb. És azzal tisztában van, mi az a MOL?
– Magyar… olaj… nem tudom pontosan.
– Legalább azt meg tudja mondani, hol vannak töltőállomásai a
MOL-nak?
– Budaőrs talán, az M7-es mellett?
– És melyikből tankol? A kilencvenötösből vagy a százasból?
– Amelyik a legolcsóbb.
– Jó, ebből elég volt. Ha elfogad egy tanácsot, feltéve, ha jövőre is megpróbálja a felvételit, legyen tájékozottabb. A vers, meg Pucsino, vagy Pucsíni, meg az a Gyáli…
– Gyóni.
– Ne szóljon már közbe, nagyobb tiszteletet követelünk, szóval az a minimum, hogy megtanulja a MOL benzinkutak pontos címét. Érti már? Most pedig menjen. Ki a következő?
Forrás: Újnépszabadság