Bihari Botos Béla a magyar média új sztárja. Hol van ma már Vitray, Friderikusz, Kepes? Emlékszik-e még valaki a Csak ülök és mesélek, vagy az Ötszemközt fekete-fehér adásaira, a Stúdió kordokumentum értékű beszélgetéseire, Fridi sztárinterjúira? Senki. Ahogy Pompeit betemette vulkáni hamu, úgy nyomta agyon a feledés súlyos kőtömbje a hazai televíziózás emlékeit.
A „Barcsi Budi Beszélgetések – közéletről könnyedén, kínlódás nélkül. Bihari Botos Béla műsora” letarolta a hazai nyilvánosságot. Ma már mindenki ezt nézi. Élőben vagy Bihari Botos youtube csatornáján. Természetesen podcast formátumban is elérhető. A közelmúlt ünnepelt, de immár pillanatok alatt elfeledett médiaszereplői, Kadarkai, Veiszer vagy éppen a Partizán munkatársai fejüket verik a falba, hogy mindez nem nekik jutott eszükbe, és immár elhűlve, döbbenten figyelik Bihari Botos elképesztő sikerét, aki névtelen, semmibe vett, lenézett médiamunkásként egészen idáig csak és kizárólag önkormányzati médiumokban készített értékelhetetlen interjúkat polgármesterekkel, jegyzőkkel, helyi közműszolgáltatók ejtőernyős vezérigazgatóival.
Karrierje valójában azon a napon indult, mikor Barcson átadták a négyszázmillió forintnyi EU-s támogatásból felhúzott különleges illemhelyet. Bihari Botost a Barcsi Hírek delegálta tudósítóként, ám hetekig vártak az akkreditálásra. A köztársasági elnök hivatala elrendelte ugyanis Bihari nemzetbiztonsági átvilágítását is, majd amikor meggyőződtek róla, hogy a múltjában nincs nyugtalanító momentum, megkapta az engedélyt: beszámolhat a vécé átadásáról, sőt exkluzív interjút készíthet az objektum kivitelezőjével, valamint az egyik vízvezeték-szerelővel. Ez utóbbira Bihari nagyon készült, hetekig bújta a vécékagylók történetéről szóló szakkönyveket. Nagyon érdekesnek találta ezeket, olyannyira, hogy megfordult a fejében a pályamódosítás is, az újságírást esetleg felcseréli a vécéöblítő szerelvények forgalmazásával, szerelésével.
Elérkezett a nagy nap. Az ünnepélyes átadó, az avatás izgalma Bihari Botost is hatalmába kerítette. Reggel, az indulás előtt a feleségét kérdezte, nagyon idegesítő volt, szerinte jól sikerül-e majd a vízvezetékessel és beruházóval készítendő interjú. A nő tudta, Béla életében rendkívüli eseményt jelent ott lenni, közelről látni a köztársasági elnököt, persze azt is értette, férjét nem engedik egy ilyen közméltósággal szóba állni, kérdéseket feltenni neki. Az is igaz persze, Béla mindent kihoz majd a beruházóval és annak alvállalkozójával készítendő exkluzív anyagból. Így is lett. Az ünnepség végén, mikor a TEK és a Köztársasági Őrezred autós konvoja, benne a védendő célszeméllyel elhagyta az objektum parkolóját, Bihari Botos, ahogy a nagyoktól, az igazi riporterektől elleste, a helyszínen, vagyis bent a vécében szerette volna elkészíteni az interjúkat. A beruházót és a vízvezetékest mindez nem zavarta, így együtt mentek be.
Bihari akkor észlelte csak, hogy ez egy csodálatos illemhely, ahol nincsenek válaszfalak, vagyis a csészék közt nincs semmi. Azt javasolta, hajtsák le a vécédeszkákat és tetőket, és üljenek azokra. Interjúalanyai ezzel egyetértettek, ugyanakkor jelezték, hogy a hosszúra nyúlt átadási ceremónia miatt nem tudták elvégezni a szükségüket, ezért ha Biharit nem zavarja, a felvétel előtt ezen túl is esnének. Lehúzták a nadrágjukat, és gyorsan hozzáláttak. Bihari Botos, ez a valódi, vérbeli riporter, a barcsi Egon Erwin Kisch megérezte, ezt a pillanatot kell elkapnia, most érdemes bekapcsolni a magnót. És, hogy elnyerje beszélgetőpartnerei bizalmát, maga is ráült a középső porcelán kagylóra. Előtte persze gyorsan letolta a nadrágját.
Nagyon könnyedén ment ezek után minden. Erőlködés nélkül, szinte ömlöttek, hömpölyögtek a jobbnál jobb mondatok, gondolatok. Biharinak szinte kérdezni sem kellett, alanyai anélkül is őszintén beszéltek a barcsi vécéről, a beruházás fontosságáról, a válaszfalak praktikumáról. Olcsó, könnyebbé teszi a kommunikációt, javítja a barcsiak közti kapcsolatokat. Bihari, miközben maga is dolgát végezte, mindig ahhoz fordult, aki éppen beszélt. Észre sem vették, a tervezett villáminterjú helyett több mint négyórányi anyagot vettek fel. Ebben a négy órában őszintén mindent elmondtak a közbeszerzésekről, a visszaosztásokról, százalékokról. Ezt a Barcsi Igazmondó természetesen nem volt hajlandó megjelentetni, ezért Bihari Botos kilépett és önállósította magát.
Mivel észrevette, vagyis megtapasztalta, hogy a vécében mindenki őszinte vele, szinte megkönnyebbül közben, ezért a következő interjúit már csakis a válaszfalak nélküli barcsi vécében vette fel, immár kamerák előtt.
Bihari Botos Béla immár sikeres és gazdag ember. Műsorát levédett, licenszét folyamatosan értékesíti. A barcsi budi mindig tele van.
Címkép: Ókori WC Rómában
Forrás: Újnépszabadság