A politikai szimpátiáját vagy éppen ellenszenvét hétpecsétes titokként őrző, véleményt nyilvánosan soha semmiről sem alkotó, a semleges kívülállását olykor ingerülten ismételgető, elképesztő munkabírású, tehetséges és nyájas sztárriporter Debrői Elemér, akit saját elmondása szerint semmi, de semmi más nem érdekel, mint maga az ember, aki általában úgy tesz, mintha nem is abban az országban élne ahol alanyai, szóval a körülrajongott, kivételes géniuszként tisztelt médiaszfinx új műsort indít. Miről is? A lélekről. A psziché zavarairól. Ismeretterjesztés szakértőkkel, szokásos lélekbúvárkodás ezúttal betegekkel. A műsorba meghívott szereplők, az „emberek” óriási megtiszteltetésként élik meg a felkínált megszólalási lehetőséget, hiszen nem akárki kérdezi őket.
– Jól érzékelem, hogy valami nyomaszt?
– Jól.
– Depressziós vagy? Ezt ki mered mondani?
– Sokáig reménykedtem, hogy csak múló rosszkedv, de az orvosom szerint az vagyok.
– Bipoláris depressziós?
– Azzal diagnosztizált.
– És most melyik fázisban érzed magad? A mániásban?
– Félúton vagyok a két stáció között. Lefelé tartok.
– Mit érzel?
– Állandó lehangoltságot. Nincs kedvem semmihez.
– Meg akarsz halni éppen?
– Most nem, de múlt héten kétszer is. Elmondjam, mit terveztem?
– Ezt most nem szükséges. De tudod vagy sejted, hogy mi okozza ezt a halálvágyat?
– Persze.
– Gondjaid vannak?
– Csak az van. Nem is egy.
– Megkérdezhetem, hogy mi?
– Nehéz erről beszélni. Tudod, sok évig tanítottam, de lehetetlen helyzetbe került az iskolám, a kollégáim. És én is. Kénytelen voltam felmondani.
– Kényes téma. Szerintem kerüljük a politikát.
– Nehéz kikerülni.
– Próbáljuk meg.
– Hidd el, ez teljesen kikészített.
– A depressziót más is okozhatja. Akár kémiai folyamatok, elváltozások az agyban.
– Igazad van. De nem tudom, hogy nálam mi indította el a depressziót. Tény: édesanyám beteg lett, kénytelen vagyok magam ápolni őt. Ez rendkívüli módon megvisel.
– Miért te ápolod?
– Mert a kórház kiadta őt, nem tudnak vele mit kezdeni.
– Ez hogy lehet?
– Így.
– Nagyon sok jó kórház van, el lehetne vinni máshová is.
– Nem tudtuk.
– Ezt nem tudom elhinni.
– Pedig így van. Az egészségügy romokban. Orvost is alig találtunk, aki képes lett volna megműteni. Mire találtunk egyet, már késő volt.
– Nézd, kénytelen vagyok ismételni magam: ebben a műsorban nem politizálunk.
– Értem. De akkor hogyan mondjam el, mi nyomaszt?
– Mesélj a varázslatos szépségű vidéki otthonodról. Ott biztosan békére lelsz.
– Jaj, ne is mondd! Imádtam ezt a házat.
– Miért a múlt idő?
– Mert a szomszédos telken épült fel egy akkumulátorfeldolgozó üzem.
– És az miért baj?
– Szerinted?
– Politikáról, tudod, nem szeretek beszélni. Mondj valamit a gyerekeidről. Ők segítenek neked magadra találni?
– A gyerekeim, mind diplomások, de kénytelenek voltak külföldre menni. Immár csak ketten maradtunk a férjemmel és a beteg, ápolásra szoruló édesanyámmal.
– A gyerekeidnek nem kellett volna elmenniük.
– Hiába van diplomájuk, csak ételfutárnak vették fel őket.
– Miért nem vállalták el azt?
– Mert abból a pénzből itt nem lehet megélni. Akkora az infláció.
– Megint a politika.
– Ha megengedsz egy észrevételt: lehet, de most már nem szabad semlegesnek maradni.
– Ezt hadd döntsem el magam. Mi van a férjeddel? Ő elismert színész. Ugye, mondhatom a nevét?
– Mondhatod, legalább itt hallanak róla. Évek óta nem szerepel magyar filmekben.
– Nincsenek neki való szerepek?
– Vannak csak azokat mások kapják meg. Ő ugyanis tiltólistán van.
– Kizártnak tartom, hogy manapság léteznének ilyen listák. És úgy emlékszem, színházban azért játszik.
– Már ott sem. A társulata pénzhiány miatt feloszlott, az épületet pedig végrehajtó lefoglalta, majd szálloda lett belőle. Mondjam, kié a hotel?
– Szerintem lényegtelen, amúgy is tartsuk tiszteletben a magántulajdont. Említsük meg inkább a testvéredet, aki sikeres vállalkozást épített fel az elmúlt évtizedekben. Ő biztosan támogat téged a betegség leküzdésében.
– Sajnos ő is depressziós.
– Nálatok ez örökletes betegség?
– Dehogy. Korábban senki sem volt beteg a családban.
– Akkor miért lett lelkibeteg?
– Mert el kellett adnia a cégét.
– Nyilván jól átgondolt döntése volt.
– Nem volt más választása.
– Mert?
– Rákényszerítették, hogy adja át másnak a céget.
– Beszéljünk másról. A betegségedről. A depressziódról.
– Kaptam gyógyszert.
– Szeded? Hat a szer?
– Nem tudtam kiváltani.
– Miért nem?
– Mert nincs állásom, nincs pénzem. Ide juttattak.
– Ez is politika. De közben lejárt az adásidőnk. Nagy élmény volt veled beszélgetni. Köszönöm, hogy elfogadtad a meghívást.
Kedves hallgatóink, jövő héten a nárcisztikus spektrumzavarokról fogunk beszélgetni szakértőkkel, és olyan ismert emberekkel, akik felvállalják betegségüket. Érdekfeszítő műsor lesz az is, hiszen az embernél nincs izgalmasabb.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. szeptember 23-án.
