Már pizsamában voltam. Tudom, nem normális este nyolckor ágyban lenni, de az elmúlt évek rendesen kicsináltak. A szívgyógyszeremet is bevettem, és az ágyban fekve néztem a Marilyn Monroe utolsó éveiről készült dokumentumfilmet. A két Kennedy (Jack és Bobby) nagyon gyanús. Sajnáltam szegény Marilynt, hogy ilyen pasik hálójába került. Persze, tudom a szenvedély…Éppen a halottszemléről szóló résznél tartottam, mikor csengettek. Riadtan nyitottam ajtót. Két lódenkabátos férfi állt a bejárat előtt. Olyanok voltak, mint az 56-os szabadságharcban a Corvin köz védői. A tévéből ismertem mindkettőt.– Tanácsért jöttünk – mondta a kicsi.– Milyen tanácsért?– Hogy mit csináljunk?– Honnan tudjam, hogy mit csináljanak?Az alacsonyabb, szakállas, piknikus alkatú azonnal leült és egy pohár vizet kért. Látszott, hogy megizzasztotta a két emelet. A másik, magas, sportos, őszes, trendi szakállú sört szeretett volna, de nem tudtam neki adni. Nem volt itthon. Fogalmam sem volt, mit akarhatnak tőlem.Éreztem, bajban vannak.
– A szabadságunk a tét. A szólás szabadsága – szólt közbe a nyúlánk.
– Likvidálni akarnak minket, tönkretenni, végérvényesen elsöpörni.
– Mi történt?
– Miért, maga nem tudja? Meg akarják szüntetni a szabadságharc legfontosabb médiumát! Ez tragédia! A tévénk a tét!
– És a lapunk is!
A kicsi, kövér elsírta magát.
– Évek óta küzdünk értük, mindent megtettünk, és ez a hála érte! Mi a Pesti Srácok vagyunk! Maga szerint mit tegyünk?
– Fogalmam sincs – mondtam, mire felpattantak, és dühösen elviharzottak.
Látszik, hogy mindenre elszántak. Talán már csak az utolsó adásra van idejük. A távkapcsolóval hosszasan kerestem a csatornájukat. Ledermedtem a látványtól. Jó műsornak tűnt, azt hittem, ők is dokumentumfilmet sugároznak, azzal búcsúznak. Ez élő közvetítés volt.
A pár perce még nálam vendégeskedő Huth Gergely géppisztollyal lövöldözött a Pesti TV előtt várakozó Vasily Miklós tévétulajdonosra és az őt védő rendőrökre. Jeszenszky Zsolt fejhallgatóval a fülén hangosan kiabált, mártírok leszünk, üvöltötte, majd Molotov koktélt dobott ki az ablakon. A tévé többi munkatársa is elszántan harcolt, de a mesterlövészek percek alatt leszedték őket.
A speciális katonai hadművelet keretében kivezényelt harckocsi célba vette az épületet, majd tüzelt. Jeszenszky kezében felrobbant az utolsó koktél. Lángba borult a stúdió. Még hallottam néhány lövést, majd elsötétült a képernyő.
A gyász leírhatatlan.
Forrás: Újnépszabadság
A szerkesztő megjegyzése
A Pesti Srácok megszűnésével – hát ennyire nincs már sajtószabadság Magyarországon? már nyalni sem szabad? – kétségtelenül egy furcsa (barna) színfolt tűnik el a balfenéken; reméljük, az archívumuk elérhető lesz, hiszen kordokumentum.
Ennél is nagyobb kérdés: hova fog írni ezután Bölöni László?
