A tekintete delejez. Mozdulatlanná válva figyelem e rendkívüli asszonyt, akiben egyszerre van jelen Mona Lisa rejtélyes, időtlen szépsége, és a nyolcadikon lakó, mosolytalanul is vonzó Sósáné Kresztovics Júlia szétcigarettázott, varjúszerű arca, Monet-sárgára száradt bőre, meggyötört, vézna madárteste. Nem lehet több negyven kilónál. Két számmal nagyobb ruhájában egészen aprónak és elveszettnek tűnik.
Beszéde lassú, ugyanakkor lényegre törő. Tévésorozatokról tesz említést, szereti a Mi kis falunkat, és a Drága örökösöket, ezeken önfeledten, térdét csapkodva tud nevetni, levegővétel nélkül sorolja kedvenc karaktereit, a falu bolondját bírja a legjobban, aztán éles váltással a főzésről tart előadást, mi kell az egyszerű „rittyentett levesbe”, meg a „kórófőzelékbe”, szinte semmi nem kell csak víz meg só, más amúgy sincs már nála, mondja, lelkesen, csillogó szemmel szót ejt helyi pletykákról, ki kivel, mikor, miért, mindenki szemétláda, mocsok, aljadék, végül az új munkájáról beszél. Ez büszkeséggel, örömmel, elégedettséggel tölti el. Nem volt könnyű állást kapnia, főleg itt és most, de hála az új közprogramnak, és annak, hogy hajlandó volt kilépni a saját komfortzónájából, végül csak sikerült.
Hazánkban egyre több a sikeres ember, köszönhetően a magyar fejlesztésű AUI-nak, amely tízezrével juttat, korábban megtévedt munkavállalót jól fizető állásokba, lám, Sósáné Kresztovics Júlia is csúcspozícióba kerülhetett oly sok évnyi tétlenség után. A nyelveket beszélő egyetemi oktató, több tudományos kitüntetés birtokosa a munkahelyi – érthető és akceptálható – racionális átszervezések következtében munka nélkül maradt, és hiába adta be életrajzát több ezer helyre, választ nem kapott, vagy ha mégis, akkor a túlképzettségére és kimagasló intelligenciájára való hivatkozással elutasították.
Szerencsére immár mindez a múlté, hiszen magasan kvalifikált, doktori disszertációt felmutatni képes munkavállalók is vissza-kerülhetnek a munkaerőpiaci vérkeringésbe, ami népgazdasági szempontok miatt sem elhanyagolható szempont. Sósáné nem akar a múltjáról beszélni, ingerültté válik, amikor a külföldi ösztön-díjakról, a nemzetközi kutatóprogramokról, hálózatokról, az oktatás terén végzett tevékenységéről, vagy éppen a külföldi elismeréseiről, a tudományos élet Oscarjának tekintett Proncourt- és Hemoglobe-díjairól kérdezném. Határozottan visszautasítja próbálkozásomat, arra hivatkozva, hogy nem emlékszik semmire, és biztosan összekeverem valakivel.
Hasonlóképpen járt dr. Sasvári Elemér fizikus-matematikus, a Tudományos Akadémia levelező tagja is, aki sajnálatos módon két éve nem tud elhelyezkedni. Korábban volt ugyan egy ígéretesnek tűnő állása a helyi húspogácsás gyorsétteremnél, ahol biciklis ételfutárként dolgozott, de ahogyan korábbi munkahelyéről, a városi Tüzép telepről, innen is túlképzettség miatt küldték el, jóval a próbaidő lejárta előtt. Ő sem beszél a múltjáról, szintén nem emlékszik, ellenben lelkesen taglalja a megyei focibajnokság aktuális állását. A két évvel ezelőtt még csokornyakkendőt viselő, a
sétapálcájához arisztokratikusan ragaszkodó matematikus előnyére változott, köszönhetően az AUI fejlesztésnek. Ma már kopasz, fültől lefelé a bokájáig tetovált, gyúr és amikor teheti, focimeccsekre jár verekedni.
A hazai igényekhez igazodó, azokat maradéktalanul kielégítő, a munkaerőpiaci elhelyezkedést segítő intézet, ahol Sósánét és Sasvárit kezelték, az ország agyközpontjának számító vármegyei jogú városban működik. Már a nyitás napján óriási volt az érdeklődés, több ezret is meghaladta azoknak a száma, akik azonnali segítséget kértek. Szinte kivétel nélkül diplomás, magasan kvalifikált férfi és nő adta be papírjait az irányítópultoknál. Köztük volt a már bemutatott Sósáné és dr. Sasvári is. Szerencséjük volt, hiszen nem kerültek várólistára, míg egyeseknek tíz-tizennyolc hónapot ígértek. Mivel Sósáné és Sasvári is elsőként jelentkezett, mindketten választhattak az AUI (Mesterséges Unintelligencia) két eljárása közül. Az egyiknél VR-szemüveget adnak a páciensekre, és heti 100-120 órában kell központi hírösszefoglalókat nézniük, hallgatniuk, míg a másik AUI gyorsabb. Pár perc az egész, és altatásban történik. Rutinműtét. Endoszkóppal az orron át a koponyalebenyhez, majd onnan az agykéreghez elektromos áramot vezetnek, és egyetlen impulzussal kiégetik a gondolkodásért felelős agyi területet. Sósáné ez utóbbit választotta, míg dr. Sasvári megpróbálta elkerülni a közvetlen agyi beavatkozást, ezért inkább a VR-t viselte, két héten keresztül híreket hallgatott, majd amikor a folyamatosan, nagy erővel összeszorított fogsorából egymás után nagyobb darabok törtek le, maga is kérte az égetést.
A hazai fejlesztésű AUI (Mesterséges Unintelligencia) tökéletesen vizsgázott, hiszen Sósáné és Sasvári, meg persze a többiek, a beavatkozás után már egyszerű személyiségszerkezettel, lebutított gondolkodásmóddal, kitörölt memóriával megtalálták végre a helyüket, vagyis őket találták meg a munkáltatók. Sósánét örömmel fogadták és azonnal visszafoglalkoztatták egykori munka-helyén, az egyetemen, ahol a legjobb takarítónőként szerzett magának hírnevet, míg Sasvári egy lítiumakkumulátor-összeszerelő üzemben betanított munkásként kapott szerződést.
Úgy tűnt, és ennek szívből örültünk, sínre került hát az életük, élvezhetik a Mesterséges Unintelligencia program áldásos hatását, habár sajnos vannak még apró hibák a rendszerben. A napokban Sósánét és Sasvárit is egy tüntetésen látták, amint valamiért demonstráltak. Sasvári doktor ismét csokornyakkendőt viselt, sétapálcáját dühösen lengette, közben torkaszakadtából kiabált.
Kiderült, a műtétjüket egy odavezényelt rendőr végezte, nem orvos. Elrontotta a beavatkozást, a gondolkodásért felelős agyi területet nem égette ki teljesen, így az épen maradt részek ismét átvették a feladatot.
Sósáné Kresztovics Júlia emlékei visszatértek, mindent tud megint, mint ahogy dr. Sasvári Elemér is a régi életét szeretné visszakapni. Ennek következtében a héten megint elbocsájtották őket a munkahelyükről, egyúttal felajánlották, hogy ha valóban jót akarnak maguknak, ismételten részt vehetnek az AUI közprogramon.
A szerző Facebook-bejegyzése 2023. június 10-én.
