Hörum Pál bármit is gondolt korábban, mégiscsak a picsogók között kötött ki. Percekig állt mozdulatlanul az ajtóban, kezét a kilincsen tartotta, de két teljes nap kellett ahhoz, hogy lenyomja és belépjen. Köszönt. Lekabátolt és illedelmesen várt.
– Új tagunk van. Kérlek állj fel és mutatkozz be.
– Pál vagyok, szenvedélybeteg.
– Mindannyian azok vagyunk. Itt őszinte lehetsz, mert barátok vesznek körül. Mikor tudatosult benned, hogy beteg vagy?
– A lányom döbbentett rá pár hónapja, hogy túlzásba vittem a dolgokat, és veszélyes, amit csinálok.
– Drog? Szintetikus kristály? Fű? Szedsz valamit? Vagy szúrod magad? Alkohol? Szexfüggő vagy?
– Ilyen súllyal? Öt éve próbálkoztam utoljára, de azt is jobb elfelejteni. A cipőfűzőmet sem tudom egyedül bekötni, nemhogy mozogni.
– Akkor mi az, aminek nem tudsz ellenállni? Miért jöttél közénk?
– Gyűjtő vagyok.
– Mit gyűjtesz?
– Mindent. Amit meglátok.
– Könyvek?
– Azt sosem gyűjtöttem, bár múltkor mégiscsak hozzájutottam egy kollekcióhoz.
– Mekkora az a gyűjtemény? Néhány polcnyi?
– Néhány emelet. Egy megyei könyvtár. És most már az enyém. Vagyis a cégemé.
– Szerencsés ember vagy, hogy ilyen csodálatos dolgokat gyűjthetsz. És olvasol is, kölcsönzöl könyvet magadtól? (nevetés a háttérben…)
– Ritkán szoktam könyveket olvasni. Inkább közbeszerzésekről szóló dokumentumokat, Magyar Közlönyt. És persze szerződéseket.
– Nem lehet túl szórakoztató. Komoly munkád lehet, biztosan nagy feszültségben élsz. Érthető, hogy beteges gyűjtővé váltál. Kell az örömforrás.
– Régen elég volt néhány Sport szelet, meg étcsokis Balaton, de ma már ez sem segít.
– Ismerős érzés. Sokan szenvedünk ettől. De azért vagyunk itt, hogy segítsünk egymáson.
– Én mindent gyűjtök.
– A könyvekről beszéltünk. Milyen gyűjteményed van még?
– Szálloda. Szállodaláncok.
– És hányat gyűjtöttél össze?
– Nem tudom. Sosem számolom.
– Tipikus tünet. A gyűjtés a lényeg, a szenvedély megélése.
– Igen. És mindig más kell. Szálloda, föld, gyár, pénzintézetek, állatfarmok, autók, hajók, nyaralók.
– Ne érezd magad zavarban, Pali, sikeres ember vagy. Ennyi. De mit szeretnél? Elég volt a gyűjtésből? Mert ha igen, akkor először is készíts leltárt arról, hogy mid van, és miről tudnál lemondani. Mert meg kell szabadulnod a felesleges gyűjteménytől. Egyszerűen csak add vissza az eredeti tulajdonosoknak.
– Nem tehetem.
– Ha gyógyulni szeretnél, akkor muszáj megtenned.
– De ez a gyűjtemény nem csak az enyém.
– Mi lenne, ha legközelebb elhoznád a társadat is közénk, és együtt beszélnénk meg a gondotokat?
– Kizárt.
– Az baj. Az ilyen szenvedélybetegség veszedelmes. Nagyon veszélyes.
Hörum Pálról az Anonim csoport sosem hallott többé. Nem ritka az ilyen eset, mondhatni mindennapos. Jön valaki, vall, könnyít a lelkén, aztán kámforrá válik. Pál azonban sosem titkolta, utálja az ilyen helyeket, lenézi azokat, akik másoktól remélnek segítséget. Szerinte az igazi férfi nem lelkizik, nem picsog és sírdogál idegenek előtt, hanem keményen szembenéz a gondjaival, majd megoldja egyedül. Belenéz a tükörbe, és tudja mit kell tenni.
Befalazott csőgörény – részlet (2018.)
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. szeptember 2-án.
