Ismét gőzerővel dolgozik a média ünnepelt zsenije, a színészek, írók, tévések és pszichiáterek kedvence, a legendás Debrői Elemér. Merész, felkavaróan meglepő új formátuma szokás szerint az élet nagy kérdéseit boncolgatja, mégpedig a korábbi műsoraiban már oly sokszor látott és hallott celebritások közreműködésével. A meghívott vendégek kivétel nélkül mind igent mondtak a felkérésre, boldogan vállalták az újabb és újabb interjúkat. Lapunk megtiszteltetésként értékeli, hogy elsőként közölhetünk részleteket az új szériából.

– Híres vagy arról, hogy mindenhova autóval mész, de azon a reggelen mégis gyalog indultál el otthonról. Mi volt ennek az oka? Friss levegőre vágytál?

– Nem vágytam én semmire, legkevésbé erre: elromlott az autóm.

– Próbáltad beindítani vagy beletörődtél, hogy a kocsid cserbenhagyott?

– Forgattam benne a slusszkulcsot, de meg sem pöccent.

– Mit éreztél akkor? Haragot? Tehetetlenséget?

– Irgalmatlanul dühös voltam.

– Magadra vagy a járművedre?

– Magamra, természetesen.

– Miért?

– Hogy nem bántam jól a kicsimmel.

– Készültem belőled ismét. Ez az autó nagyon közel áll hozzád, állítólag jobban szereted, mint a feleségedet. Ez igaz?

– Igaz. Szerelmes vagyok a bogaramba.

– A bogarad igazi Bogár? Vagyis bogárhátú Volkswagen?

– Az.

– A Brazíliában gyártott évjárat?

– Nem. Korábbi. A hitleri időkben készült.

– Oh, akkor már értem, miért rajongsz érte. Milyen színű?

– Kopott szürke.

– Jó ízlésre vall.

– Szerintem is jó szín. És ez még az eredeti. Akitől annak idején vettem azt mondta, ebben a kocsiban még Himmler is utazott egyszer. És Albert Speer is.

– Vajon melyikük vezette?

– Speer.

– Biztosan? Nem Himmler?

– Himmlernek nem volt jogsija.

– Neked viszont van. Sosem vették el?

– Hova gondolsz?

– A parkolás nem az erősséged.

– Ezt hagyjuk vagy most felállok.

– Jó, értem. De térjünk vissza oda, hogy bedöglött a bogarad…

– Nem bedöglött, csak nem indult.

– Igazad van. Nem mozdult. Megmakacsolta magát. Végül elindultál otthonról, gyalog. És ebbe majdnem bele is haltál.

– Így van.

– Egy zebrához, vagyis egy gyalogátkelőhelyhez értél, már éppen leléptél volna, amikor….

– Amikor észrevettem egy közeledő kukásautót.

– Gyorsan jött?

– Az nem kifejezés. Őrült lehetett a vezetője.

– És ekkor óriási dilemma előtt álltál, átfutsz-e előtte vagy inkább megvárod amíg elmegy?

– Pontosan.

– Életed egyik legfontosabb döntését hoztad meg akkor.

– Így van. Nem léptem le.

– Jól látom, hogy elmorzsoltál egy könnycseppet?

– Jól. Bocsánat. Nem szokásom.

– Itt nyugodtan sírhatsz. Ez egy csodálatos történet.

– Szerintem is az.

– Elmondtad otthon, hogy mi történt veled?

– Nem, erről soha, sehol, senkinek nem beszéltem.

– Megtiszteltél vele, hogy itt és most elmesélted. Köszönöm a beszélgetést. Jövő heti adásunkban egy rajongásig imádott író lesz a vendégem, aki szintén súlyos dilemma előtt állt: lúdtollal írjon-e a jövőben, vagy inkább lediktálja valakinek a szöveget. Tartsanak velem a következő héten is.

A szerző Facebook-bejegyzése 2024. szeptember 25-én.