Ismét gőzerővel dolgozik a média ünnepelt zsenije, a színészek, írók, tévések és pszichiáterek kedvence, a legendás Debrői Elemér. Merész, felkavaróan meglepő új formátuma szokás szerint az élet nagy kérdéseit boncolgatja, mégpedig a korábbi műsoraiban már oly sokszor látott és hallott celebritások közreműködésével. A meghívott vendégek kivétel nélkül mind igent mondtak a felkérésre, boldogan vállalták az újabb és újabb interjúkat. Lapunk megtiszteltetésként értékeli, hogy elsőként közölhetünk részleteket az új szériából.
– Híres vagy arról, hogy mindenhova autóval mész, de azon a reggelen mégis gyalog indultál el otthonról. Mi volt ennek az oka? Friss levegőre vágytál?
– Nem vágytam én semmire, legkevésbé erre: elromlott az autóm.
– Próbáltad beindítani vagy beletörődtél, hogy a kocsid cserbenhagyott?
– Forgattam benne a slusszkulcsot, de meg sem pöccent.
– Mit éreztél akkor? Haragot? Tehetetlenséget?
– Irgalmatlanul dühös voltam.
– Magadra vagy a járművedre?
– Magamra, természetesen.
– Miért?
– Hogy nem bántam jól a kicsimmel.
– Készültem belőled ismét. Ez az autó nagyon közel áll hozzád, állítólag jobban szereted, mint a feleségedet. Ez igaz?
– Igaz. Szerelmes vagyok a bogaramba.
– A bogarad igazi Bogár? Vagyis bogárhátú Volkswagen?
– Az.
– A Brazíliában gyártott évjárat?
– Nem. Korábbi. A hitleri időkben készült.
– Oh, akkor már értem, miért rajongsz érte. Milyen színű?
– Kopott szürke.
– Jó ízlésre vall.
– Szerintem is jó szín. És ez még az eredeti. Akitől annak idején vettem azt mondta, ebben a kocsiban még Himmler is utazott egyszer. És Albert Speer is.
– Vajon melyikük vezette?
– Speer.
– Biztosan? Nem Himmler?
– Himmlernek nem volt jogsija.
– Neked viszont van. Sosem vették el?
– Hova gondolsz?
– A parkolás nem az erősséged.
– Ezt hagyjuk vagy most felállok.
– Jó, értem. De térjünk vissza oda, hogy bedöglött a bogarad…
– Nem bedöglött, csak nem indult.
– Igazad van. Nem mozdult. Megmakacsolta magát. Végül elindultál otthonról, gyalog. És ebbe majdnem bele is haltál.
– Így van.
– Egy zebrához, vagyis egy gyalogátkelőhelyhez értél, már éppen leléptél volna, amikor….
– Amikor észrevettem egy közeledő kukásautót.
– Gyorsan jött?
– Az nem kifejezés. Őrült lehetett a vezetője.
– És ekkor óriási dilemma előtt álltál, átfutsz-e előtte vagy inkább megvárod amíg elmegy?
– Pontosan.
– Életed egyik legfontosabb döntését hoztad meg akkor.
– Így van. Nem léptem le.
– Jól látom, hogy elmorzsoltál egy könnycseppet?
– Jól. Bocsánat. Nem szokásom.
– Itt nyugodtan sírhatsz. Ez egy csodálatos történet.
– Szerintem is az.
– Elmondtad otthon, hogy mi történt veled?
– Nem, erről soha, sehol, senkinek nem beszéltem.
– Megtiszteltél vele, hogy itt és most elmesélted. Köszönöm a beszélgetést. Jövő heti adásunkban egy rajongásig imádott író lesz a vendégem, aki szintén súlyos dilemma előtt állt: lúdtollal írjon-e a jövőben, vagy inkább lediktálja valakinek a szöveget. Tartsanak velem a következő héten is.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. szeptember 25-én.