Legendák órája a legendás szórakoztatóipari fellegvárban, a Legendásban! Legendák emlékeznek legendás történetekre, legendás helyszínekre, és persze teszik ezt a legendás riporterrel, aki e legendákat napról napra kérdezi!
– Kezdjük ott, hogy ha jól tudom, egyik alapító tagja voltál a szegedi Tömény Sándor Társulatnak.
– Ahogy a közösség megálmodója Tömény Sándor, úgy te sem szeretted a vizet.
– Ki nem állhattam.
– Sosem ittál vizet?
– Nem emlékszem ilyenre. Talán gyerekként belém erőszakolhattak egy-két pohárral, de ezt leszámítva képtelen voltam erre. Undorodtam tőle, ez az igazság.
– Ahogy Tömény Sándor is elutasította a vizet. Ez volt a barátságotok alapja?
– Igen, ez hozott össze minket.
– Ezt követően együtt tagadtátok meg a vízivást?
– Lényegében igen. Látványos megtagadás volt ez.
– A víz sorozatos elutasítása közben forrott ki bennetek a közösség létrehozásának gondolata?
– Igen. Egyszer egy fúrt kút mellett álldogáltunk, remegtünk a szomjúságtól, én az ájulás határán voltam, persze nem ittunk a kútból, na, és akkor döntöttük el, hogy létrehozzuk a Tömény Sándor Társulatot.
– Hosszú időn keresztül voltál tagja ennek a méltán híres, legendás szegedi közösségnek.
– Az 1987-es őszi és tavaszi évadot töltöttem ott.
– Legendás szerepekben tűntél fel akkor.
– Tagadhatatlan. Szerettem benne lenni.
– Eggyé váltál a szerepeiddel. Erre sokan emlékeznek még mai is.
– Tény, nem kíméltem magam.
– A Tüzes pokol van a torkomban és a Bódulat az árokparton című előadások az évad csúcspontjait jelentették akkor. Jól tudom?
– Tökéletesen tudod, de a két legnagyobb sikerem a Nincs limit és az Ötliteres demizson fantomja volt.
– Döbbenetet váltott ki a zárójelenet, amikor szinte kiszívtad az utolsó csepp pálinkát is az ötliteresből, majd meg is etted a demizsont.
– Eredetileg nem volt a darabban, hogy megeszem, improvizáltam.
– Igaz-e, hogy végül egy óvatlanul megfogalmazott kérdésed miatt lettél nemkívánatos személy a társulatban?
– Melyik kérdésre gondolsz?
– Állítólag számon kérted Tömény Sándort, hogy miért nincs Diana sósborszesz cukorka a büfében.
– Ezt rosszul tudod, mert sósborszesz mindig volt. Azt kérdeztem, hogy miért nincs kis üveges ásványvíz a büfében? Vagy legalább meggyes Gyöngy üdítő.
– Miért kérdeztél ilyet?
– Ha én ezt tudnám…
– És ez skandalumnak számított ott és akkor?
– Hát persze. Ilyet józanul nem kérdezett az ember Tömény Sándortól.
– De te megkérdezted.
– Meg, de nyilván akkor ki voltam száradva. Nem is maradhattam utána Szegeden.
– Egy óvatlan kérdéssel tört hát derékba a karriered?
– Szegeden igen, de azonnal meghívást kaptam Szolnokra a Rövid Zsigmond vezette körbe, ahol értő és érző módon fogadtak.
– Ők sem ittak vizet?
– Nem. De ha ittak volna, nyilván a telefont sem veszem fel nekik.
– Végül felvetted, és egy újabb csodálatos évad kezdődött számodra.
– Azóta is ott vagyok, immár tizenkettedik éve.
– Vizet továbbra sem iszol?
– Dehogy iszom. Nekem a társulat a legfontosabb.
– Mire készülsz most, milyen szerepben láthatunk legközelebb?
– Te quila, te drága és a Három ezrelék főszerepeiben.
– Sok sikert kívánok! Jó, hogy itt voltál. Gyere máskor is.
Kedves nézőink, záróra van. Kérjük, hagyják el az italkimérést. A kocsma előtt ne hangoskodjanak. Köszönjük.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. november 11-én.
