1937-ben született Keresztvár községben, édesapja tanító volt, képzőművészeti tehetségét édesanyjától örökölte, aki kiválóan szőtt, kézimunkázott, anyai ágon rokoni kapcsolatban voltak Barabás Miklós festőművész családjával is.
Mivel nem végzett képzőművészeti líceumot, csak a második próbálkozásra jutott be a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolára, ahol Ciupéné Király Sarolta, Mohy Sándor, Szervátiusz Jenő, Debreczeni László, Szentimrei Judit tanítványa volt. Az ötvenes években számára a művésszé válás göröngyös útján meghatározó jelentőséggel bírtak azok a néprajzi gyűjtőutak Széken, a Barcaság peremén, Csángóföldön, amelyeket a Tudománytos Akadémia szervezett.
1961-ben férjhez ment Gazda József magyartanárhoz, aki műkritikával és dokumentum-irodalommal is foglalkozik. Négy gyermekük született. Először Nagyenyeden, a Bethlen Gábor Középiskola Óvónő- és Tanítóképző szakán tanított rajzot és kézimunkát, 1964-1990-ig Kovásznán dolgozott tanárként. Bejárta Nyugat-Európát, Közel- és Közép Keletet. Az 1989-es változások után Az Ige című lap szerkesztője, a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület vezetőségi tagja lett, 1993-ban halt meg.
1969-1993 között huszonegy egyéni tárlatot rendezett idehaza és külföldön, a szatmáriak a közelmúltban tekinthették meg posztumusz kiállítását a Szatmár Megyei Múzeum központi épületében. Mindez nem véletlenszerű, hiszen testvére, Olosz Ferenc közismertségnek és közmegbecsülésnek örvendő matematikatanár jó fél évszázada szatmári lakos.
Jelentős életművet hagyott hátra, röviden megfogalmazva Gazdáné Olosz Ella emberként, képzőművészként, erdélyi magyar értelmiségiként teljes, tanulságos, hasznos életet élt. Hittel, elköttelezettséggel, tehetséggel és kitartással végzett munkája a kultúra, művészet több területén is meghozta gyümölcsét.
Bár súlyos betegsége, halála 1993-ben megszakítja pályáját, életműve teljes, egységes. Alkotásainak ereje nem csak a gyökerekhez, az ősi anyagokhoz, technikákhoz, mondavilághoz való következetes ragaszkodásban nyílvánul meg, hanem tehetsége mellett az a különös, a lényegest azonnal felismerő képsségében is rejlik, amely számára lehetővé tette a különböző kultúrák, hagyományok közös gyökerű értékeinek felismerését és messzemenő kamatoztatását. Külföldi útjai során nem csupán ismerkedik, nézelődik, ámul, hanem folyamatosan felismer, elemez, összehasonlít, összegez. Értékközpontú, értekteremtő utak Gazdáné Olosz Ella és férje útjai, amelyek tanulságait, felfedezéseit könyvekben, műalkotásokban teszik idehaza közkinccsé.
Nagyon nehezen mérhető egy pedagógus évtizedeken át tartó, tartalmas, következetes munkája, hiszen ennek nem konkrét, felsorolható, rangsorolható eredményei vannak, hanem a szavak, gesztusok, a példamutatás, minden hiteles, iskolán, közvetlen környezeten messze túlmutató tett beépül a tanítványok gondolataiba, tetteibe, érzésvilágába és ezek bár mérhetetlenül, azonosíthatatlanul, de hosszú időn át hatnak.
Gazdáné Olosz Ella azonban nemcsak tanár, képzőművész, családanya, hanem közéleti ember, aki a tárlatain túl szükségét érezte annak is, hogy könyvet írjon, így osztva meg széles körben szakmai tapasztalatait. Az enciklopedikus értékű nagy példányszámban, 1982-ben megjelent munkája a Kézimunkák könyve címet viseli. E mellett a kilencvenes évektől Kovászna közművelődési életének egyik irányítója, a Csoma-emlékkiállítás szervezője volt.
Írásom végén a művészetéről, alkotói tevékenységéről vallott gondolataiból idézek: „Az, amit én csinálok, magamra vállalt gyönyörűséges kényszer, amelynek soha nem érzem a terhét. Talán épp a belső fűtöttség ad munkámnak olyan hangvételt, hogy vannak, akik előképzettség nélkül is megértenek. Igaz, a falitextília egyszerre több csatornán is közöl: vizuális hatóereje mellett a technikai sokrétűség és az anyagok sugallata is érzelemkeltő lehet.”
Gazda József: Gazdáné Olosz Ella (Kriterion.Püski, 1994.) albuma adatainak, reprodukcióinak a felhasználásával