Hogy nagy festő volt az öt évvel ezelőtt elhunyt Nagy Albert, azt tudta minden művészetbarát, aki a romániai magyar festészet utolsó három évtizedének a történetét figyelemmel kísérte.
A Ludak, a Zúzmara, az Ablakos, az Ázó kakas meg sok-sok más műve úgy vésődtek be kortásaink tudatába, mint mélyről fakadó vallomások az életről, a munka szépségéről, az emberi lélekről.
Csak halála után tudtuk viszont meg, s most, kötetének (Rózsikaédes! Válogatott levelek és írások. Szerkesztette, az előszót és a jegyzeteket írta Banner Zoltán. Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár-Napoca 1974.) megjelenésével tudja meg hazai irodalom- és művészetkedvelő közönségünk, hogy – Banner Zoltán szavaival élve – „a memoáríró erdélyi művészek közül való volt“. Aki elolvassa ezt a másfélszáz lapos könyvet, annak páratlan élményben van része. A vívódó, töprengő, gyötrelmekkel, korunk nagy problémáival tudatosan foglalkozó, s azokról véleményt nyilvánító embert, akit már a képeiről megismert, új alakban látja viszont.
Barátjához, Ostor Győzőhöz írt levelei olaszországi éveit idézik (1927–1937). A Rózsikaédes címen közölt önéletrajzi remeklés egy mélyen érző ember önvizsgálódása, lelkületének, múltjának, művészi és emberi céljainak boncolása. Felbecsülhetetlen nyeresége műtörténetírásunknak, hogy fennmaradt ez a levél, amely gondolatgazdagságával, érzékletes stílusával, finom önelemzésével rangos írásmű.
A Művészetről című hosszú tanulmány (a kötetben részletekre tagolva, külön címekkel ellátva olvasható) egy nagy alkotó töprengése élete értelméről és korszerű feladatairól, a XX. századi művész és művészet helyzetéről.
Állásfoglalás a korszerűség mellett, a realizmus mellett, az elhivatottság mellett.
Az írások színvonala egységesen magas. A szerkesztői elv is szerencsésnek mondható, s csak azt sajnáljuk, hogy a válogatás nem teljesebb – igen sok értékes Nagy Albert-levél és írás maradt ki az összeállításból. A szerkesztő címeket adott az összefüggő kézirat egyes részeinek, s így tagolja a szöveget – ezzel egyet is érthetünk, csak kevésbé hivalkodóan kellett volna érzékeltetni talán, hogy a címek nem N. A.-től származtak.
Természetesen apró szépséghibák ezek a könyv erényei mellett. Dicséret illeti a Dacia Könyvkiadót és a szerkesztő Banner Zoltánt, hogy immár harmadik művészemlékirat kötetüket adták az olvasók kezébe. S külön öröm, hogy megtörtént az első lépés e nagy művészünk életútjának, gazdag örökségének a feldolgozása felé.
Megjelent A Hét VI. évfolyama 20. számában, 1975. május 16-án.
