A hőskorban már megtanulta minden bemondó:
Tilos rögtönözni, a leírt szöveg felolvasandó!
Bár Skoff Elzát és Filotás Lilit kevesen ismerték,
Azt tudta minden hallgató, hogy a hangjuk milyen szép.
Szól a rádió – Locomotiv GT-sláger 1977-ben
Ma száz éve, 1925. december elsején szólalt meg először magyar nyelven a budapesti rádió. A hang, amelyet a technika csodája vitt végig a Kárpát-medencén, nem ismerte a határok ceruzával rajzolt vonalait. A rádióhullámokat nem lehetett megállítani a senkiföldjén: Erdélyben ugyanúgy hallották, mint Budapesten. Így lett a magyar rádió nagyon hamar a romániai magyarság mindennapi, élő kapcsolata az anyaországgal – még akkor is, amikor már megindultak a kolozsvári és a marosvásárhelyi magyar adások.
Ez a történet valójában máig megíratlan. Megérne egy alapos kutatást, hogyan alakította a magyar rádió a romániai magyar hétköznapokat, hogyan tartotta össze kulturálisan és nyelvileg ezt a közösséget a 20. század viharai között. Mit jelentett az, hogy esténként ugyanazt a hangot, ugyanazt a hírt, ugyanazt a zenét hallgatták Székelyudvarhelyen, Kézdivásárhelyen, Nagyváradon és a budapesti belvárosban? Hányszor érezhette egy erdélyi család, hogy valaki „odabentről” beszél hozzájuk – miközben ők már rég nem járhattak át?
a budapesti Bródy Sándor utcában található rádióépület előtt, illetve a rádió épületében.
A fegyveres összetűzések áldozatainak száma a mai napig ismeretlen.
Saját emlékeim is ehhez a titkos kapcsolathoz kötnek. A kétezres évek elején, még az internet előtti rádiós világ utolsó fejezetében, Bukarestben éltem. Volt, hogy hajnalban beültem az autóba, csak azért, hogy meghallgassam a reggeli Krónikát – mert akkor már csak ott lehetett tisztán fogni a Kossuth rádiót.
Felsorolni is nehéz, mennyi élményt adott ez a korszak. A Gondolat-jel, az Ötödik sebesség, a 168 óra, a Rádiókabaré, a Halló, itt vagyok, a Táskarádió… És azok a nagy rádiós egyéniségek: Szénási Sándor, Göczey Zsuzsa, Komjáthy György, Szilágyi János, Bolgár György, Váradi Júlia – szinte családtagok voltak. Pedig ők valószínűleg nem is tudtak róla. A Petőfi-, Kossuth- és Bartókból hallottuk, mit csinálnak a magyarországi színházak, hallgattunk sok rádiószínházat! Kis segítség volt a teljes elhülyülés ellen.
Magyar Rádió. Ha valaki sokat tett annak idején a nemzet egyesítéséért, akkor azok ők voltak. A hangjuk ott zúgott a konyhákban, az udvarokon, a műhelyekben – és összekötött minket, amikor fizikailag már semmi más nem tudott. Kár, hogy a mai rádió már nyomokban sem hasonlít a valamikorira. De így utólag is: köszönet mindenért!
Szóval a fenti idézet oka! Filotás Lili az első bemondók egyike, vagy ahogy mondták, szpíker, Marosvásárhelyen született. Sajnos ma erre már nem emlékszik a város. Bezzeg 1931 februárjában így írt a Marosvidéke című lap.
***
A Magyar Rádió (MR) 1925 és 2015 között Magyarországon működő magyar nemzeti közszolgálati rádiós intézmény volt.
Magánvállalkozásként a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. részeként kezdte meg működését, majd a második világháború után (a Magyar Központi Híradó Rt. részeként) államosították. 1950-től Magyar Rádióhivatal (MRH) néven, 1957-től a Magyar Rádió és Televízió (MRT) részeként működött, majd 1974-től már önálló szervezetként, Magyar Rádió néven.
A Magyar Rádió 2015. június 30-án mint önálló intézmény megszűnt. A második médiatörvény módosításával 2015. július 1-jén a közszolgálati média Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. néven egyesült a Magyar Televízióval, a Duna Televízióval és a Magyar Távirati Irodával.
Történetét részletesen lásd itt: Wikipédia.
