Csak véget ért hát újkori történetünk első dupla kampánya. Helyhatósági választás, együtt az európai parlamenti választásokkal, ilyen még nem volt mifelénk. Főleg a romániai magyarságot érintő kampányt néztem, olvastam. A következőkben arról szólok, így a szavazás előestéjén, pár mondatot. Nem elemzés, inkább benyomás, ami talán így utólag is érdekes lehet.
Igazság szerint már nagyon vártam, hogy fejeződjön be ez a primitív, agresszív, végtelenül ostoba bohóckodás. A jelöltek és munkatársai hetek alatt mindent összekampányoltak. Naponta többször kéretlen telefonhívás üzenetrögzítőről, plakátok mindenhol; a tévé és a rádió ontotta a választási buzdítást, de semmi érdemi beszélgetés vagy vita. Jelszavak. Mint egy katonai mozgósítás. Főleg olyan tartalommal amit már láttam Magyarországon és Szlovákiában. A nagy pompával meghirdetett közönségtalálkozókon előre egyeztetett kérdéseket olvastak fel. A média – nagy tisztelet a kivételnek – mikrofonállvány volt a jelöltek kezében. Még a templomokban a főpapok is átmentek választási kabalababává, a szószékről papagájént ismételték a primitív kampány jelszavait a püspöktől a ministránsokig.
Újra bebizonyosodott, hogy van az a pénz. Van ára a léleknek. A jelöltek mint kiéheztetett vadlovak száguldtak minden irányban. Semmit nem tartottak tiszteletben, sem a magánéletet, sem az iskolákat, kulturális intézményeket. Még a legmeghittebb érettségi ünnepeket sem hagyták ki, propagandagyűléssé silányították a ballagók meghittnek szánt perceit. Istenem, mikor a jövőben, a tízéves érettségi találkozón, arról beszélgetnek a volt maturandusok, hogy emlékszel, milyen erőt mutattunk fel?…
Hogy tartalmilag mit jelentett ez a kampány? Nem emlékszem. Semmilyen üzenet nem jött át, csak az, hogy kell az Erő, a Hang, a Felmutatás. A Béke! Azt azonban, hogy mit jelent ma Európa, milyen legyen a jövője, hogyan valósuljon meg az önkormányzati autonómia, milyen irányt vegyen a kultúra, hogyan lehetne felszámolni az esélyegyenlőtlenséget városi-falusiak között, arról nem hallottunk.
Mi lesz Románia sorsa? Bocsánat, az üzenetek legtöbbje Erdély sorsát “tárgyalta” – mint külön intézményét. Ez nem is lenne baj, ha Erdély létezne mint régió, mint jogi identitás, de ezért szómágián kívül nem sokat tettek a köz emberei. Pödörhetjük a bajuszt, süthetjük a világ lehosszabb kürtőskalácsát, kikiálthatjuk Wass Albertet világhírű írónak, elhallgathatjuk a másként gondolkozó többséget, de attól még egy agyonközpontosított egységes államban élünk, ahol a nagy dolgok kizárólag Bukarestben döntetnek el. És ez a mai garnitúrának, akik kampányoltak, tökéletesen megfelel. Szeretik ott.
Szándékosan nem mondom, hogy politikusok volnának. A politika az más. A mai hatalom gyakorlói kijáró emberek. Úgy is hirdetik magukat: elintézem. Nem törvényeket akarnak alkotni, nem a szabályok betartását felügyelik. Elintézik! Persze, ha jóban leszel velük. Elintézik, hogy a Communitas támogassa… hogy az NKA pénzelje… esetleg a BGA… Intézi az aszfaltot, a templomot, és intézi az iskolát. A sajtót nem segíti olyan gazdasági törvényekkel, amivel kényelmesen megtarthatná a függetlenségét, nem. Intéz neki pénzt. Ha jól dalol, esetleg még egy kis pénzt. Ettől fontos lesz.
Rájöttek, hogy egy törvényeken műküdő, ellenőrizhető, átlátható országban ők nem lesznek fontosak. Mikor igények szerint aszfaltoznak, osztják, az ösztöndíjakat, támogatják az iskolákat, tudásuk alapján nevezik ki az intézmények igazgatóit, ott nekik nincs mit keresni. Ezért a kampány is csupán egy párszavas érzelmi monológ. Ehhez időben le kellett butítani a sajtó, a média nagy részét. Na, ez utóbbi a jelenlegi magyar kormány hathatós segítségével sikerült. Most képzeljük el, ha nem “intéznék” a magyarországi pénzeket, és a piacról kellene megéljen pár harcos médiafelület mi lenne? Ilyenről szó sincs. Mindig intéznek annyi pénzt, hogy az igazságot ne kelljen kimondani.
De tovább még egy kicsit, a teljesség igénye nélkül, az elmúlt hetekről. Az egyik legundorítóbb része a romániai magyar politikai kampánynak a gyerekek kihasználása volt. Politikai célokra használtak sok-sok gyereket. Ezt a dolgot, nemcsak az ENSZ tiltja, de a hatályos törvények is. Kit érdekel? Kurva kölyke örüljön, hogy intéztünk nekik játszóteret. A legcinikusabb ebben a kategóriában Csép Andrea Éva képviselő volt. Aki abból faragott politikai tőkét, az elmúlt évekbe (nagyon helyesen) hogy képviseli a nők, gyermekek jogait a képviselőházban. Mostanra azokon a kampánykörutakon, amin részt vett, némán nézte, ahogy a jelöltek a pedagógusok, polgármesterek által kirendelt gyerekekkel filmeződnek, fényképeződnek. Később mikor a Transtelex rákérdezett, azt állította, hogy ő nem is vesz részt a kampányban, ezért nem lehet véleménye. Cinikus és felháborító. A mögé bújni, hogy a szülő nem panaszkodott? Melyik szülő fog az iskolaigazgatónál, a képviselőnél, a polgármesternél panaszt tenni? Még a végén nem intézi el neki a szocsiált. (Szocsiál: a szociális segély, amivel bizonyos polgármesterek és azok hivatalai sakkban tartják, a leszakadó rétegeket.)
Apropó, nők és férfiak. Annak ellenére, hogy Romániában a lakosság férfi-nő aránya 51-49 százalék a nők javára, annak ellenére, hogy pár éve az RMDSZ az elmúlt időszakban szóvá tette, hogy több hölgy kellene a közéletben, a listák összetétele ezekből semmit nem tartalmaz. Szégyen.
Program? Olyat nem volt. Hogyne, hogy aztán számon kérjék, mint a Péter Ferenc Maros megyei tanácselnök által nyolc éve ígért bicikliutakat… Jelszavak vannak, amik agresszivitást hordoznak. Az ember ha nem tudná, hogy politikai kampány lenne, azt hinné, valami sorsdöntő focimeccsre készül a nemzet. Erőt kell felmutatni, zengték. Ez igen, ez megvalósítható, csak jól kell használni a Photoshopot. Őszintén szomorú volt nézni, a régebben szerkesztőségekben, színházakban otthonosan mozgó Kelemen Hunort, ahogy focimeccsen gyűjti a híveit. Program hiányában az utolsó két hétben megjelentek Európa legkorruptabb kormányának oroszpárti képviselői, és közösen fényképeződtek a jelöltek. Ha már Balkán, mutassunk ikonokat, azokat úgyis csak csókolni kell. A magyar kormány EU-s képviselőinek még frakciójuk sincs az Európai Parlamentben. Tényleg velük akarnak társulni? Végtelenül lehangoló, hogy ilyen segítséget kellett hozni a választók meggyőzésére. Fényképeződni a szovátai kitömött medvével, hogy lássa a világ, nyaralni voltunk. Apropó medve. A kampányban milyen békés volt minden… Sehol egy medvetámadás. Elintéztük ezt is: legalábbis szóltunk a sajtónak, hogy most hallgasson erről a kérdésről.
Talán még szomorúbb – ha fokozható a bánat –, amikor a nagy reménnyel indult, éles eszű, jól tájékozott újságíró Vincze Loránd saját gondolatok hiányában a Fidesz kampányszövegeit mondja vissza. Az Erdély tévében, beszélt arról, hogy ő azért megy Brüsszelbe, hogy a nekünk (nem tudom, ki a nekünk) járó EU-s pénzeket a román kormány ne a migránsokra költse, vagy az Oroszország elleni harcra. Akkor az mégsem teljesen véletlen, hogy amikor kiderült, hogy Vincze évek óta egy Oroszországnak kémkedő lett képviselővel dolgozik együtt, számomra nem túl meggyőzően kommentálta az esetet… Nehéz erről véleményt alkotni, de hogy nem az erdélyi embereknek szólt, az biztos.
Közös szöveg volt a megvédjük, megvédjük… Na ez volt a legcinikusabb. Már az imént leírtam, hogy a gyerekeket nem tudták, nem akarták megvédeni. Amikor azok a gyerekek felnőnek és azt látják, hogy mire használták fel őket, jussak eszébe az olvasónak. Ez a garnitúra még a saját volt elnökét Markó Bélát sem tudta (akarta) megvédeni a gátlástalan, lejárató magyarországi sajtó kampányban. Szó nélkül nézték végig, ahogy egy vers kapcsán egy erdélyi magyar alkotót, többek között Bayer Zsolt az ötös számú Fidesz tagkönyv tulajdonosa megpróbálja porig alázni. Markó Béla mint volt elnök az RMDSZ alapszabályzata alapján jelenleg is tagja az Elnökségnek és az Állandó Tanácsnak. Magyarán, nem egy múltbeli, hanem egy jelenlegi RMDSZ-vezetőt sem tudnak megvédeni. Mi lesz azokkal a cudar, néha “elgondolkozó” erdélyi magyar emberekkel ? Ekézni fogják őket, ahogy teszi az RMDSZ szóvivője, Csoma Botond, aki néhány még körülöttünk gondolkozót egyszerűen lemarxistáz, lekommunistáz?
A nép nemsokára szavaz, és az eredményt mindenkinek el kell fogadnia. Az nem lenne jó, ha a magyar közösség holnaptól nem lenne részese a közéletnek. Hogy egy társadalmi párbeszédre szükség lenne, azt az eredmények hiányában is sokan érzik. A kisebbség kisebbsége.
Lezárult a kampány. Kizárólag az érzelmeket célozta, az ösztönöket, végig a félelemmel fenyegetve. A ravasz kampánystratégák tudják, hogy a gondolkodó emberek úgyis elmennek szavazni: racionalitásból. Nem kell őket megszólítani. Tudják, hogy ha befogott orral is, meg fogják szavazni a polgármestert, az önkormányzati képviselőt, mindenkit, aki szerepel a listájukon a szavazólapon. Megszólítani a többieket kell.
Holnap szavazás. Hátha egyszer lesz választás is.
Nagyadorján, 2024 június 8. késő este