Ugye sokaknak megvan az az érzés, hogy sietsz, öltözködsz, kötöd a cipőfűződet, és az meg megadja magát, elszakad. Történik mindez egy magyarországi kisvárosban, egy központi panzióban. Nálad csak annyi a cucc, ami befért egy kisebb hátizsákba, hogy ne fizess csomagot a repülőtársaságnak. Persze, ha két hatalmas koffered lenne, akkor se hoztál volna magaddal tartalék cipőfűzőt. Szóval állsz, laza elegánsul, igyekszel egy találkozóra, és a cipőfűződ elrongyolódott maradéka a kezedben, nem lehet összekötni sem… Lesántikálsz a kisváros „főutcájára”, próbálod kitalálni, hogy hol van itt cipőfűző. A kínaiban… nem, ott nincs, a cipőboltban, hát ott nincs, de van még egy cipős, jön a tanács. Kicsit furcsák, de hátha. És valóban, ez egyik mellett ott a másik. És van, van, van. Mekkorát adhatunk, van hetven-, kilencven- és százcentis, fekete, barna, kék. Fekete, jó lesz, köszönöm. 1500 forint. Kártyával szeretnék fizetni. Azzal nem lehet, illetve ma nem lehet, nagyon sajnálom.

Már évek óta nem váltok pénzt, de mintha lenne valami forint a pénztárcámban. Közben kérdem, hogy esetleg euróval… Nem, csak forinttal, Magyarországon vagyunk. Persze, persze. Nézze, jön az ajánlat, látván az eszeveszett keresésemet, elég 1300 forint is. Megvan a pénz, ropogós húszezres. Jól emlékeztem. 1300-ból ad vissza. Megnyugodva, hogy lábam-cipőm biztonságban van, körbenézek.  Márkás férficipők, nagyon elegáns dolgok, hihetetlen alacsony áron. A lábbelik között feliratok: tilos fényképezni / no foto. Jesszus, ki szokott fényképezni egy cipőboltban? Hirtelen megvilágosodik minden. Kasszagép nincs, kártyás fizetés nincs. Áru bőséggel, híres márkák, de nem szabad dokumentálni. Budapesttől nyugatra, úgy száz kilométerre, 2024-ben, kimegyek a boltból. Visszanézek, gyönyörű kirakat. A bolt előtt egy nagy, fényes plakát, „ne táncoljunk úgy, ahogy ők fütyülnek”, a plakát mögött kínai Mester hirdeti a napi menüjét.

Lelépek a járdára, és Petri György csodálatos két sora lepi el agyamat, a Mondogatnivaló:

Cipőmre nézek: fűző benne!

Nem lehet, hogy ez börtön lenne.

Megjelent az Élet és Irodalom LXVIII. évfolyama 7. számának Páratlan oldalán 2024. február 16-án.