Azt tudjuk, hogy mi lesz, csak azt nem tudjuk, hogy addig mi lesz.
Egyre gyakrabban ötlik fel bennem az ismert viccbéli mondat. Hiszen tudjuk, hogy meghalunk, tudjuk, hogy a galaxisok egyszer majd egymásba omlanak, a világegyetem összeroppan, de azt csak találgatni tudjuk, hogy mi lesz például az emberiség sorsa a következő évtizedekben, milyen lesz a lapjárás a pókerasztalnál, melyik politikai erő
lesz a befutó egy következő parlamenti választáson, megbetegszem-e jövőre, vigyek-e esernyőt, ha kilépek az utcára, megcsörren-e a telefonom a következő két percben.
Egyáltalán: jó lenne tudni, mi vár ránk itt Kelet-Közép-Európában a következő esztendőkben, órákban, percekben, derűre vagy borúra számítsunk, lesz-e hosszan tartó gazdasági válság, kitör-e a harmadik világháború, gyermekeink, unokáink számára lesz-e még lakható földi környezet.
Csak irigylem azokat, akik a már interneten is kapható varázsgömbből olvassák ki a jövőt. Az egyik portálon egy varázstani szakértőtől megtudtam, hogy az ilyen gömböt lehetőleg személyesen szerezzük be a gyárból, majd folyó vízben némán mossuk le róla a rátapadt szellemi tisztátalanságot. Semleges hangulatban nézzünk pár percig a gömbbe, egy idő után alakok és jelenések tűnnek fel benne, de – ha sokat gyakorolunk – akár még próféciákat is láthatunk.
A történelem során számos jóslat volt „kitermelhető” effajta gömbökből, kristálydarabokból, meghonosodott a teafűjóslás, a mágikus tükörből nyerhető jövőlátás, de sokan ma is megmondják a jövendő tutit a kávézaccból vagy a tenyerem barázdáiból. És persze vannak az álmok, melyekről Petőfi Sándor azt írta anyjához szólva, hogy „nem hazudnak”. A nagy költő persze jelképes értelemben használta ezt, mint tette például Martin Luther King egykori színes bőrű polgárjogi harcos, aki híressé vált beszédében elmondta: azt álmodta, hogy a volt rabszolgák és a volt rabszolgatartók leszármazottjai majdan együtt foglalnak helyet a testvériség asztalánál, gyermekeit pedig nem a bőrük színe, hanem jellemük szerint ítélik meg. De vegyük példának az Árpád nemzetség eredetmondáját, amelyben Emesének, a nemzetség ősanyjának az álmában a turulmadár megjövendölte, hogy ágyékából dicső uralkodók származnak majd.
Persze ez csupán legenda, a történelemből valóban létezett jósokat ismerünk. A gyógyszerészet, a botanika, az orvostudomány és az asztrológia mesterségében egyaránt európai hírnévre szert tevő Nostradamus éjjelente állítólag elragadtatott állapotba került, és szemei előtt megjelent a jövő. Másnap reggel szorgosan lejegyzetelte látomásait, amelyeket asztrológiai tudása segítségével megpróbált
értelmezni, az idejét és helyét pedig kiszámolni. Az 1550-es évek végétől négysoros, úgynevezett centuriák írásába kezdett, amelyek homályos stílusban közölték az olvasóval, hogy mi minden fog majd történni.
Egyes szakértők szerint ezekben Nostradamus megjövendölte például a francia forradalmat, Napóleon fellépését, az amerikai polgárháborút, a Népszövetség széthullását, Hitler uralmát, a világháborúkat, az atombombát, John F. Kennedy halálát, a holdra szállást, sőt még a 2001. szeptember 11-i terrortámadást is. De sorolhatnám még sok más embernek a világvégéről szóló megannyi jóslatát, noha a végpusztulás
meghirdetett határidői már rég lejártak.
Míg azonban a múlt és a jelen jósai, látnokai megingathatatlan meggyőződéssel vélik látni a majdan bekövetkező konkrét eseményeket, sokkal óvatosabban járnak el a jövőt valóban alapos tudományos eszközökkel előre jelezni kívánók. Ők a jövőkutatók, akiknek egyik jeles képviselője, dr. Hideg Éva a 24.hu hírportálnak adott interjújában
elmondta: a gyakorlati jövőkutatás nem évszázadokra vagy évezredekre tekint előre, és nem is szeretne olyan spekulatív témákba belemenni, mint például mikor veszik fel velünk a kapcsolatot az idegenek. Ehelyett olyan eseményekre helyezi a hangsúlyt, amelyek belátható időn belül a jelenleg élő emberek életét befolyásolják majd. A jövőkutatás önálló tudományág, amely a valószínű jövő előrejelzéséhez vagy a lehetséges, elfogadható, valamint kívánatos jövők megalkotásának szükséges
elméleti és módszertani kérdéseivel foglalkozik. A jövőkutatók módszertani szakemberek, akik munkájuk során előrejelzéseket vagy előretekintési tanulmányokat alkotnak vizsgálataik alapján.
Munkacsoportok keretében áttekintik az adott terület jövőjével foglalkozó szakirodalmat, sőt arra is van példa, hogy mesterséges intelligencia is besegít. Ennek során azokat a trendeket, változási mintákat igyekeznek felismerni, amelyek formálhatják az adott szektor, terület vagy egy társadalom jövőjét. A kutatás, kérdőívezés és szóbeli diskurzusok után úgynevezett forgatókönyvek készülnek a lehetséges, elfogadható és kívánatos jövőképekről. Sohasem egy, hanem négy-öt forgatókönyv készül ilyenkor a legrosszabb narratívától a legjobbig. Azt azonban
lehetetlen megállapítani, hogy a lehetőségek mekkora eséllyel következhetnek be, hiszen sosem tudhatjuk, mikor tör ki egy háború, illetve csap le egy járvány vagy egy természeti katasztrófa, és ezekre miképpen reagálnak majd a társadalmi csoportok.
Hát igen: nincs bonyolultabb, mint kitalálni a jövőt. Annak idején még egy héttel korábban sem sejthettük Ceausescu bukását, s még egy nappal korábban sem vettünk volna mérget arra, hogy Oroszország megtámadja Ukrajnát. Csoda-e, hogy a régi és a mostani gömb-, tükör- és tenyérjósok egyszerűbben folytatják hazárdjátékukat a jövendővel?
Egyetlen törvényszerűség létezik csupán, mégpedig a kiszámíthatatlanság törvénye, amit úgy szokás mondani, hogy „Isten útjai kifürkészhetetlenek”. Mégis makacsul bízunk az utoljára meghaló reményben, hogy fel tudunk készülni a háborúkra, belpolitikai
felfordulásokra, magánéleti katasztrófáinkra.
Néha irigyeljük a tiszavirágot: életének néhány óráját dilemmák nélkül, boldogan töltheti, a jövő miatti szorongás nélkül.
