A józanul, gyakorlatiasan gondolkodó emberre azt mondják, hogy „a földön jár”. Vagyis nem a fellegekben. A mai világpolitikai helyzetet tekintve azonban nehéz pontosan meghatározni, hogy melyik ország melyik vezetése jár valóban a földön, amikor a világgazdaság egészére kiható döntéseket hoz, olyanokat, amelyek, ha túlságosan sok érdeket sértenek, akár háborúkhoz is vezethetnek.
Tarjányi Péter magyarországi biztonságpolitikai szakértő egy beszélgetőműsorban nemrég emlékeztett arra, hogy jelenleg Európában az orosz–ukrán háború mentén feszül egymásnak a két nagy tömb, a Nyugat és a Kelet, a Közel-Keleten pedig Izrael és Irán áll szemben veszélyesen egymással. A szakértő szerint egyedül Kína nem került még nyílt fegyveres konfliktusba a Nyugattal, de szerinte ez a Tajvani-szorosban
még könnyen megtörténhet. Tarjányi úgy véli, még nem beszélhetünk világháborús fenyegetésről, de ha a világban dúló viszályok összeérnek, akkor már igen.
Vélhetően az aggasztó realitások késztetik most arra az Európai Uniót, hogy kidolgozza a készenléti stratégiát a legrosszabb változatokra is számítva. Már csak azért is, mert Donald Trump Amerikája mintha katonailag ténylegesen magára akarná hagyni az Öreg kontinenst, amely saját haderejének a fejlesztésétől reméli megerősíteni belső és külső
biztonságát. Amúgy az országok többségében – nem csak ezen a kontinensen – továbbra is összeállítanak vészhelyzeti csomagokat, felkészítik a lakosságot az esetleges háborús helyzetekre.
Ezen a ponton gondolkodtam el azon, hová is menekülhetne a civil lakos, ha mondjuk, egy világháborúban bevetnék a nukleáris fegyvereket, ami az emberiség egészét fenyegetné. A legkézenfekvőbbnek az tűnik, hogy a föld alá. Ezt már rég kitalálták. A világon megannyi atombiztos vagy hurrikánoktól menedéket nyújtó bunker lapul meg a föld alatt, legtöbbjüket a második világháborúban hozták létre. Budapest házai alatt is óvóhelyek százai vannak, de gondoljunk a mindennapi veszélyekkel szembenézni kénytelen Izraelre, melynek kormánya például nemrég biztonsági okokból a jeruzsálemi kormányzati komplexumban, egy földalatti, biztonságos helyen ülésezett a Hezbollah dróntámadásai miatt.
A legtöbb országban a második világháború tanulságai és a későbbi hidegháborús félelmek késztették a kormányokat föld alatti megbújásra alkalmas helyek megteremtésére. Norvégiában a hidegháború idejére már közel háromezer bunker épült meg, s most a felforrósodott helyzet miatt elkezdték helyreállítani ezeket. De még a XX. századi európai történelem legnagyobb konfliktusaiból kimaradó Svájcban is 1963 óta törvény írja elő, hogy minden lakóépülethez és házhoz kötelező föld alatti óvóhelyet építeni, ami képes elszállásolni az összes lakót. Ezeken kívül vannak közösségi
bunkerek is.
Az egyesült államokbeli Colorado államban a Cheyenne-hegység gránitjába mélyen alakítottak ki komplexumot a hatvanas években egy bombabiztos parancsnoki és irányító központ létrehozása érdekében. Ugyancsak a tengerentúlon, Nyugat-Virginia szívében található a Greenbrier Bunker, amely 10 455 négyzetméteren terül el 220 méter
mélyen. Pennsylvania és Maryland határán található a Raven Rock Mountain Complex, amelyet az ötvenes években építettek, s amely a Pentagon titkos tartalékbázisaként szolgált.
Svájcban található a világ egyik legnagyobb polgári védelmi bunkere, a Sonnenberg-alagút, amelybe akár 20 ezer ember is befér. Az orosz fővárosban a második világháború kitörésekor már működött a metró, ahol a bombázások idején a lakosság nagy tömegei leltek menedékre. Csakhogy nem bizonyítottan létezik egy Sztálin által még a harmincas években megalkotott „párhuzamos” metró, amely titkos alagutak és
bunkerek hálózata, párhuzamosan fut a hivatalos metrórendszerrel.
Kanada földalatti védőbástyájának nevezik az Ottawa melletti Carpban lévő Diefenbunkert, amelyet azért építettek még a hidegháború idején, hogy nukleáris támadás esetén védelmet nyújtson Kanada kormányának és katonai vezetésének. Ma múzeumként szolgál, de nagy baj esetén nagyobb embercsoportot képes majd megóvni.
A Daily Mail című lap szerint egy svájci cég bemutatott egy ezer négyzetméteres, a gazdagabbak számára tervezett szuperluxus földalatti bunkert, amelyben művészeti galéria, tárgyalóterem, hálószobák, gyógyfürdő és egyéb szabadidős létesítmények vannak.
Háború esetén sokak számára jelenthet menekülést Peking földalatti városa, a Dixiá Chéng. A hidegháború idején építették, válaszul a Kína és a Szovjetunió között növekvő geopolitikai feszültségekre. Kész akár 6 millió embernek is védelmet nyújtani. Ma színházaknak, éttermeknek, üzleteknek, oktatási és termelő létesítményeknek ad otthont. A magas pekingi ingatlanárak miatt sokak számára a lakhatást biztosítja.
Ha pedig valakit nyomasztana a földalatti szárazság, a víz alatt is elbújhat a jövőben. A brit Deep óceánkutató szervezet szakemberei Wales és Anglia határán azt vizsgálják, miként lehet majd akár 200 méteres mélységben, a tenger mélyén élni hetekig, hónapokig, sőt akár évekig is.
Egy német űripari mérnök 120 napig élt a tenger alatt azt bizonyítandó, hogy az ember elviekben képes lenne az óceán vízszintje alatt is tartósan megmaradni. A mérnök tizenegy méterrel a felszín alatt egy 30 négyzetméteres kapszulában töltötte idejét, jól felszerelt lakhelyén internet-hozzáférése, tévéje és szobabiciklije is volt.
Ott van még menekülési útvonalnak a világűr. A Mars esetleges benépesítése azonban egyelőre megmaradt a tudományos-fantasztikus elképzelések szintjét. Számos cikk emlékeztet viszont arra, hogy evolúciónkat a földi légkör és gravitáció befolyásolta, emiatt az űrutazás vagy egy másik bolygó benépesítése kockázatokat tartogathat. Vagyis aki odafenn keres védelmet, az valóban a fellegekben jár. Még az űrállomáson
való hosszú tartózkodás is megviseli az emberi szervezetet.
Közben végzek egy kis számolást. Mennyi föld alatti bunkert, tengeralatti lakóhelyet, űrállomást kellene építeni, hogy mind a nyolcmilliárd ember elbújhasson a saját emberi faja által okozott pusztulás elől? Ahogy számolok, csak egy tehetős elit, egy szerencsésebb kisebbség maradna életben odalenn és odafenn. Annyira persze ők sem fogják jól érezni magukat, ha felettük-alattuk élhetetlenné válik saját természetes élethelyük. Elgondolkodhatnak majd azon, hogy nem lett volna-e jobb az ősidők
kezdetén mégis néhány méterrel a föld felett, a fán maradni.
Rovat: VÉLEM ÉN