Elnézést kérek kedves olvasóimtól, de a kiindulópontom megint nem műalkotás, hanem egy újsághirdetés – igazán nem a változatosság kedvéért, hanem a művelődés dolgainak sokrétűsége folytán. A szóban forgó újsághirdetés ugyanis azt hozza tudomásunkra, hogy az Előre nemrég indult és máris népszerű kiskönyvtára ebben az évben, Petőfi Sándor születése 150. évfordulójának előestéjén, három kötetben a költő verseit adja közre.
Mi van ebben rendkívüli vagy figyelemre méltó – kérdezhetné bárki –, hiszen Petőfi verseinek forgalomba hozatala magától értetődő, természetes és állandó feladata könyvkiadásunknak még akkor is, ha kerek évforduló nem kínál külön alkalmat erre. Ez vitathatatlanul így igaz – a helyeslő örvendezésre mégis van okunk. Az Előre kiskönyvtára ugyanis jellegénél fogva tömegpéldányszámú és olcsó sorozat, olyan, amely az olvasók legszélesebb rétegeihez jut el. Címeit is – a minden kiadói munkában nélkülözhetetlen elvi igényességgel párhuzamosan – a közérdeklődés szempontjai határozzák meg. Arról van tehát szó, hogy számos, de példányszámában mégsem kielégítő, és néha a kiadvány jellege miatt nem is a legolcsóbb kiadás után ezúttal Petőfi „rongyos vitézei” ismét tízezrekhez juthatnak el, a kisdiák számára is könnyen hozzáférhető áron. Az eddig beérkezett rendelések alapján a tervezett példányszám jelenleg túlhaladta a 70 000-et, s a további növekedés joggal várható.
Félreértés ne essék: indokoltnak és kívánatosnak tartom, hogy Petőfi és általában klasszikusaink művei művészi értékükhöz méltó külső formában és rendszeresen napvilágot lássanak a családi könyvtár vagy éppen a bibliofilek igényeit is kielégítő köntösben és áron, minél több és változatosabb kiadásban, a tömegméretű elterjedésnek azonban az ilyen nagy példányszámú és könnyen hozzáférhető kiadások az alapjai. S ha van költő, akinek nem egyszerűen százezrekhez, hanem mindenkihez kell eljutnia, akkor Petőfi az. Éppen ebben rejlik az Előre vállalkozásának értéke s a népszerű Petőfi-köteteken túl az egész kiskönyvtár jelentősége: hasznos, jó, érdekes és színvonalas olvasnivalót – s köztük nem utolsósorban a világirodalom és a mi klasszikusaink műveit – teszi sokak számára hozzáférhetővé. (A sorozatban megjelenő első öt mű átlagpéldányszáma 46 000.)
A Petőfi-évforduló különben is gazdag, vonzó termést ígér. A Kriterionnál például Illyés Gyula már régen klasszikus értékű Petőfi-könyve, Dávid Gyula és Mikó Imre összeállításában a költő erdélyi irodalomtörténeti dokumentumainak gyűjteménye s a méltán közkedvelt Téka-sorozatban két óriás barátságának esztétikailag, történelmileg és emberileg egyaránt kivételes értékű és szép foglalata, a Petőfi-Arany levelezés lát napvilágot. Kiindulópontunknál, a tömegpéldányszámú Petőfi-kiadásoknál maradva, befejezésül írjuk ide az évforduló kiemelkedő és szívet melegítő hazai könyvkiadási hírét: több, román nyelvű Petőfi-kiadvány között ebben az évben a költő versei a Biblioteca pentru toţi (Mindenki Könyvtára) sorozatban is megjelennek. Ez a sorozat egymagában is a legszélesebb körű elterjedés biztosítéka.
Közismert az az osztrák rendőrségi körözőlevél, amelyet Petőfi ellen a román fejedelemségekben terjesztettek, a forradalom és szabadságharc bukása után. A körözőlevélben szereplő adatok szerint a költő tudott románul. A Habsburg-zsarnokok számára természetesnek tűnt, hogy a világszabadság költője beszélt az elnyomott testvérnépek nyelvén – a mi számunkra az tűnik magától értetődőnek, hogy ma Petőfi versei kitűnő fordítók jóvoltából, valóban megtanultak anyanyelvén szólni Bălcescu népéhez.
Megjelent A Hét III. évfolyama 11. számában, 1972. március 17-én.
