Leninnek a nemzeti kérdésről szóló írásaiban, utalásaiban gyakran fordul elő egy olyan fogalom, amelynek látszólag kevés köze van a társadalomtudomány vagy a politika kategóriáihoz: a pszichológia. „Hát miért nem akarja megérteni azt a pszichológiát, amely a nemzeti kérdésben különösen fontos?…” – kérdezi egyik 1913-ban írt, szenvedélyesen polémikus levelében, a kötelező államnyelv problémájáról vitázva. A pszichológia fontosságának kiemelése – természetesen anélkül, hogy háttérbe szorítaná az elsődleges gazdasági, politikai, jogi kritériumokat – állandóan visszatér, hol közvetlenül, hol közvetve, különösképpen az ún. nagy és kis nemzetek vagy a többségi nemzetek és a nemzeti kisebbségek közötti viszony elemzésekor. 1922 decemberében tollbamondott feljegyzéseiben azt hangsúlyozva, „hogy a nacionalizmus kérdésének általánosságban való elvont felvetése fabatkát sem ér” és az egyenlőség formai biztosításával egyidejűleg ellensúlyozni kell „az életben ténylegesen kialakuló egyenlőtlenséget” – például így ír: „… a proletár osztályszolidaritás fejlődésének és megszilárdításának nincs nagyobb kerékkötője a nemzeti igazságtalanságnál, és semmi iránt sem olyan érzékenyek a »sértődött« nemzetiségiek, mint az egyenlőség iránt és az iránt, ha proletár elvtársaik megsértik ezt az egyenlőséget, még ha csak hanyagságból, még ha csak tréfából is”. A példákat még sokáig lehetne sorolni, elvi álláspontok megfogalmazásától kezdve egészen a konkrét utasításokig, amelyek a forradalom idején vagy utána következő első években születtek az egyenjogúság gyakorlati biztosítása érdekében, a pszichológiai mozzanatok messzemenő figyelembevételével.
A további felsorolástól és idézetektől már csak azért is okosabb eltekinteni, mert a leninizmustól mi sem idegenebb, mint adott társadalmi-történelmi-politikai feltételek között elhangzott tételek összefüggéseik közül való kiragadása. Az a nagyfokú és következetes tudatosság és érzékenység azonban, amellyel Lenin a nemzeti kérdést elméletben és gyakorlatban egyaránt kezelte – és amelynek egyik sokatmondó vonása a pszichológiai mozzanatokra fordított figyelem –, nem taktikai mozzanat csupán, hanem a marxizmus-leninizmus lényegéből fakad és meghatározó jelentőségű a proletár internacionalizmus érvényesítésében, ugyanakkor a mindenfajta nacionalizmus elleni küzdelemben. A mi pártunk szerves egységet alkotó kül- és belpolitikájában egyaránt magáénak vallja ezt a lenini örökséget, amely a konkrét feltételek figyelembevételével eligazítónk kell hogy legyen mindennapos tevékenységünkben.
Lenint olvasni, műveit tanulmányozni, útmutatásait alkotó módon alkalmazni, sajátos körülményeink között, a mi gyakorlatunkban természetesen nem évfordulói feladat, alkalomszerűség, hanem hétköznapi szükségesség. Azt is mondhatnám: nem egyszerűen csak elméleti vagy politikai, hanem emberi szükségesség. A kommunista emberi magatartás és világnézet kialakulásának egyik feltétele mindannak az ismerete – és ettől elválaszthatatlanul: alkotó felhasználása –, amit Lenin ránk hagyot. Már azért is, mert élő példája annak, hogy a marxizmus-leninizmus nem megmerevedett dogmák gyűjteménye, hanem a valóság forradalmi átalakításának, a mindenkori társadalmi –történelmi helyzet elemzésének és az ebből kiinduló konkrét cselekvésnek a tudománya. A Román Kommunista Pártnak a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építésében és a különböző országok közötti egyenjogúság elveire épített nemzetközi együttműködésben kialakult, állandóan gazdagodó tapasztalata jelentős hozzájárulás a lenini eszmék továbbviteléhez, a társadalmi-történelmi fejlődés mai feltételeihez igazodva.
Ennek a felismerésnek a fényénél tisztelgünk az ötven éve halott Lenin élő emléke előtt, gondolatainak mélységéből és világosságából, emberségének vonzásából és nagyságából, a valóság iránti érzékenységéből és tapasztalatokon alapuló tudományos előrelátásából egyaránt erőt merítve az igazságosság, a méltányosság a bizalom, a megértés nemzeteket, nemzetiségeket, embereket egymáshoz közelebb hozó világának megteremtéséért vívott harcunkhoz.
Megjelent A Hét V. évfolyama 4. számában, 1974. január 25-én.