Az irodalomtörténet-írás kérdései – természetesen nem váratlanul és véletlenül – irodalmi életünk és lapjaink érdeklődésének homlokterébe kerültek. A kiváltó alkalom nemcsak a Kántor Lajos és Láng Gusztáv műve körül szélesen gyűrűző és az irodalomtörténetírás elvi-módszertani kérdéseit is feszegető eszmecsere; a Korunk múlt évi 12. számának sokoldalú és tág összefüggéseket felvillantó irodalomtörténeti összeállítása, a kiadói munkában és az olvasói (hozzátehetjük: könyvvásárlói) igényben kézzelfoghatóan lemérhető érdeklődés az irodalomtörténeti jellegű kiadványok iránt legalább ennyire ide tartozik. Az olvasói, írói és szerkesztői fogékonyság növekedése, az irodalomtörténeti kutatás elmélyülése és a tisztázó viták szaporodása, a közlési lehetőségek gyarapodása szervesen beilleszkedik az ideológiai és művelődési munka magasabb szintre emelésének termékenyítő folyamatába és ezen belül a nemzetiségi önismeret szükségességének felismerésébe.

A Korunk idézett száma pontosan érzékeli és megjelentetett közleményeivel érzékelteti ezeket a közvetlen vagy közvetett összefüggéseket, az elvi alapvetésektől kezdve egészen az irodalomtörténészi tevékenység gyakorlati körülményeit, feltételeit elemző tanulmányokig, mint amilyen például Antal Árpád szakszerű írása (Kutatómunkánk filológiai megalapozásáért). A körültekintő szerkesztést dicséri Alexandru Dima akadémikus professzornak, a bukaresti „George Călinescu” Irodalomtörténeti és Irodalomelméleti Intézet igazgatójának az interjúja, amelyben a nagy tudású irodalomtörténész és a kutatómunkát irányító-szervező szakember tapasztalatai párosulnak, például a romániai magyar irodalomtörténeti munkát illető, megszívlelendő baráti tanácsban is: „Ami e tevékenység ésszerűbb megszervezését illeti, úgy vélem, hogy ennek fejlesztésére az Akadémia kolozsvári irodalomtörténeti munkacsoportjában nyilik lehetőség; e munkacsoportot át kell szervezni, ki kell bővíteni és kitartóan támogatni kell annak érdekében, hogy megfeleljen azoknak a feladatoknak, amelyeknek a betöltésére létrehozták!”

Ezekkel a sorokkal szinte egy időben került a kezembe a Románia Szocialista Köztársaság Akadémiájának kiadásában Kolozsváron évente kétszer megjelenő Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények 1971. évi 2. száma. Az új szám, amely a szokásosnál is tartalmasabb, és különösen a közölt irodalomtudományi anyag szempontjából változatosabb, még inkább indokolja Dima professzor szavait. Jordáky Lajos Kovács Katona Jenőről készülő monográfiájának bevezető fejezete a romániai magyar irodalom Korunk-körének egyik sokat – és joggal – emlegetett, de kevésbé elemzett, a fasiszták által meggyilkolt írójára irányítja figyelmünket; Sőni Pál a két világháború közötti romániai magyar irodalom történetének fényeiből kiindulva általánosabb következtetéseket összegez; Bustya Endre az Ady-filológiát gazdagítja figyelemre méltó és új kutatásokon alapuló adalékokkal; a sort még tovább lehetne és kellene is folytatni, egészen a nélkülözhetetlen irodalomtörténeti adatközlésig. A kutatási területek sokrétűségéről és eredményeiről egyaránt meggyőz ez a szám, amelyben természetesen rangban és terjedelemben egyaránt jelentős helyet foglalnak el a különböző nyelvészeti szakközlemények is.

Többször felvetődött már, hogy a Nyelv- és Irodalomtudományi Közleményekben kiegyensúlyozott szerkesztéssel biztosítani kell az irodalmi anyag számára a megfelelő helyet. Ez a helyes arány, úgy véljük, már kialakult – a továbblépés semmi esetre sem történhet a nyelvtudományi tárgyú közlemények rovására.

Az irodalomtörténeti – és ugyanakkor a nyelvtudományi – kutatómunka örvendetes fellendülésének és az igények növekedésének körülményei között azonban hasznos és szükséges lenne gondoskodni a közlési lehetőségek bővüléséről, amit leginkább a folyóirat gyakoribb – legalább negyedévi – megjelenése biztosíthat. A „George Călinescu” Intézet folyóiratának, a Revista de Istorie şi Teorie Literarănak, valamint a Román Irodalmi Múzeum színvonalas kiadványának, a Manuscriptumnak a tapasztalata is a gyakoribb megjelenés hasznosságát tanúsítja.

Megjelent A Hét III. évfolyama 8. számában, 1972. február 25-én.