Bizonyára nem véletlen, hanem a kérdéskör időszerűségére és fontosságára vall, hogy szinte egyidőben két fővárosi lapban is cikksorozat indult az irodalomszociológia különböző problémáiról. A Hétben Csehi Gyula, ennek a viszonylag új tudományágnak a legtájékozottabb és legrendszeresebb hazai magyar művelője, már a negyedik közleménynél tart a könyv szociológiáját illetően, a Luceafărulban pedig Savin Bratu a múlt héten kezdte el a szociológia és az irodalomkritika közti viszony érdekes válaszokat ígérő kérdéseinek elemzését.
A témakör – mind az irodalomszociológiáé általában, mind a két cikksorozaté konkrétan – szinte kimeríthetetlen, teljességében átfoghatatlan. Ez azonban nem az ilyen irányú vizsgálatok haszontalanságát, hanem ellenkezőleg, jelentőségét bizonyítja. Mindkét szerző az alapoknál kezdi, az irodalom-, illetve könyvszociológia tárgyát kívánja elöljáróban meghatározni, kijelölni, körvonalazni, ami egymagában is jelzi, milyen gazdag és változatos, nálunk még be nem járt vizsgálódási terület kínálkozik itt a szenvedélyes kutatónak. Bármennyire paradoxonnak tűnik is, az irodalomszociológia a szociológia vulgárisan érvényesített szempontjainak háttérbeszorulásával párhuzamosan nyer egyre nagyobb fontosságot. Nincs itt semmi ellentmondás, hiszen a irodalomszociológia éppen a különböző voluntarista nézetekkel szemben érvényesíti a valóban tudományos, a tények felmérésén és elemzésén alapuló szemléletet az irodalom jelenségeinek megítélésében.
Az irodalomszociológia és a könyvszociológia tudományos hasznát nem kívánom aprópénzre váltani, mégis, Csehi Gyula és Savin Bratu rendkívül vonzó és gondolatébresztő eszmefuttatásait olvasva – lehet, hogy szakmai elferdülés miatt – állandóan a könyvterjesztés, még pontosabban a példányszámok megállapításának gyakorlati kérdései körül keresgélek. Tapasztalatból, a kiadói és könyvterjesztő munka nyomon követéséből, a hazai sajtó nem egy cikkéből tudjuk, hogy ezen a téren koránt sincs minden rendben. Igen gyakran – sajnos, leginkább alapvető jelentőségű alkotások esetében – a példányszámok megállapításánál érvényesül a szubjektivitás, a felületesség, a szükségletek felmérésének és a könyv terjesztésben-könyvrendelésben nélkülözhetetlen hozzáértésnek a hiánya. Savin Bratu nagyon találóan utal is arra, hogy nem dolgoztuk ki a példányszámok megállapításának szociológiailag, tehát tudományosan megalapozott módszertanát a szocializmus viszonyai között. A könyv, mint a szellemi-esztétikai alkotás materializációja, a mi társadalmunkban nem kezelhető egyszerűen áruként, többek között már csak azért sem, mert rendkívül sajátos szükségletet elégít ki. Arról nem is beszélve, hogy a kultúra szerepe a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építésében egymagában sem engedi meg az ilyen leegyszerűsítést.
Bármilyen sok irányban el lehetne elindulni a két cikksorozat – amelyeket ez úton is az olvasó szives figyelmébe ajánlok – gondolatmenete nyomán, most csak egyetlen, nagyon gyakorlatias problémára szeretnék utalni. Nevezetesen arra, hogy a legjobb szándék és igyekezet mellett sem tudjuk gyökerében megjavítani a könyvterjesztés és a példányszám-megállapítás rendszerét irodalomszociológiai megalapozás, a metodológia és a kritériumok pontos kidolgozása nélkül.
A tudomány és a gyakorlat minden vonatkozásban szükséges és érvényesülő egységének jegyében itt olyan kutatásokra nyílik lehetőség, amelyeknek gyakorlati haszna egész kulturális életünkben éreztetné jótékony hatását, megszüntetné az aránytalanságokat, a „túltermelést” éppúgy, mint a sokkal gyakoribb hiányokat és ugyanakkor felbecsülhetetlen jelentőségű elméleti következtetésekhez vezethetne. Olyan elméleti következtetésekhez, amelyek nemcsak az irodalomszociológiát gazdagítanák, hanem a maguk során visszahatnának az irodalom életére, a könyvkiadó tevékenységre, a további tervszerűsítésre, végső fokon hozzájárulnának a szocialista tudat, műveltség, tájékozottság alakításához, ahhoz, hogy a Gutenberg-galaxisban a társadalom, az olvasók reális érdeklődése és szükséglete szabja meg a könyv-űrhajók üzemanyagát, menetrendjét s így a hatékonyságát is.
Az irodalomszociológia csak nyerhet, ha elméletének kimunkálása következtetéseinek gyakorlati alkalmazásával fonódik össze.
Megjelent A Hét III. évfolyama 27. számában, 1972. július 7-én.