Nem tudom mi a rosszabb – az, hogy a magyar külügyminiszter nem ért rá, sem részt venni az ukrajnai háború kitörésének egyéves évfordulója előestéjén ülésező uniós külügyminiszteri értekezleten, és az sem fért bele bokros teendői sorába, hogy egy egyszavas videoüzenetet rögzítsen előre, mint tette azt a szintén hiányzó osztrák kollégája; vagy az, amit államtitkára tolmácsolásában üzent a létéért küzdő ukrán népnek a magyar diplomácia irányítója, Szijjártó Péter miniszter, egyben Orbán Viktor és kormánya. „Sokszínűség”, mondta Sztáray államtitkár, igazán egyedivé téve a magyar üzenetet a sok bátorság, tisztelet, méltóság, szabadság, hazaszeretet, szolidaritás között.
Az empátia és a részvét teljes mértékű hiánya az ukrajnai háború kapcsán nem számít újdonságnak kormányzatunk részéről, mint ahogy a Kreml iránti elköteleződés, vagy a cinikus „legyen béke mindenáron” sem, a sokszínűséggel még így is sikerült jókora meglepetést okoznia. Önmagában semmi gond nincs a sokszínűséggel, ám ebben a környezetben a cinizmus netovábbja ennyit üzenni egy honvédő háborúban álló népnek. És nem mellékesen az Orbán-kormány kettős mércéjének látványos bizonyítéka. Finoman fogalmazva is anakronisztikus jelszó annak a kormányzatnak a zászlajára tűzve, amely saját felségterületén „tűzzel-vassal”, jogszabályokkal és önkényes intézkedésekkel szisztematikusan írtja a magyar társadalom sokszínűségét politikai, média, kulturális, gazdasági vonatkozásban egyaránt.
Kijevnek nyilván az etnikai sokszínűséget kívánta hangsúlyozni kormányunk, bár a 2015-ös migrációs válság kezdete óta épp a magyar miniszterelnök a legvehemensebb elutasítója mindenféle multietnikus, multikulturális társadalomnak. Gondolom, mélységesen megsértődnének a Karmelitában, ha Kijev visszaüzenné Orbán tavalyi tusványosi beszédében elhangzott fajelméletet súroló faji, etnikai keveredést elutasító mondatait.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2023. február 23-án.