Amikor e sorokat írom vasárnap reggel, már 133 áldozata van a péntek esti moszkvai koncerten történt terrortámadásnak, és e szám emelkedni fog, hiszen még mindig több mint száz embert ápolnak kórházban. Közel két nap telt el a szörnyű tragédia óta, és a világ közvéleménye még ha döbbenten is, de alapvetően némán szemléli a történteket. A közösségi médiát nem lepte el a „je suis”, a világ nagyvárosaiban elmaradtak a szolidaritás ilyen esetekben megszokott megnyilvánulásai, csupán Dubajban pompázott orosz nemzeti színekben szombat este a világ legmagasabb épülete, a Burdzs Kalifa torony, hirdetve az Egyesült Arab Emirátusok együttérzését a moszkvai áldozatokkal és családjukkal.
Értem is, meg nem is az általános empátiahiányt. Moszkvában az iszlám terrorizmus ártatlan civilek életét oltotta ki, újfent bizonyítva, hogy a halottnak hitt hidra új fejet növesztett, a globális terrorveszély változatlanul a világ egyik legjelentősebb közös problémája. Moszkvában sem Putyin elnököt és elnyomó rezsimjét támadták a dzsihádisták, hanem „az oroszokat” büntették azért a szerepért, amit országuk a nemzetközi terrorizmus elleni globális harcban játszik. Sem a mészárlás megrendelőit, sem a kivitelezőit nem érdekelte az ukrajnai háború. Ahogyan az egyik elkövető mondta vallatása közben az orosz tévék által nyilvánosságra hozott felvételen: őt arra toborozták, hogy minél több keresztényt öljön meg. Ezt vállalta úgy, hogy a célpontot csak később kapta meg. Vagyis, ha történetesen Párizsba, Londonba vagy Budapestre küldik, ugyanúgy elhivatottan ölt volna. Lehetett bármelyikünk az áldozat: mindnyájan, akik most hallgatunk, amikor együttérzésünkről és szolidaritásunkról illene biztosítani az utóbbi évek legnagyobb horderejű európai terrortámadásának áldozatait. Csakhogy nem könnyű.
Mert hogyan burkolja közösségi médiaprofilját az ember annak az orosz zászlónak a színeibe, amely alatt több mint két éve hódító háborút vív Ukrajnában az orosz hadsereg? E fehér-kék-piros lobogó alatt követték el orosz katonák a bucsai mészárlást, borították fel Európa békéjét, és fenyegetik egyre gyakrabban atomtámadással a világot az orosz vezetők, vállalhatatlanná téve a szokványos megnyilvánulást. Persze, találhatnánk valamit, ha nagyon akarnánk, de nem akarunk. Putyin és sleppje pedig most is megtesz mindent, hogy méginkább mélyüljön világszerte az oroszokkal szembeni kollektív bűnösség érzése. Putyin elnök, akinek 19 óra kellett a támadás után a nyilvános megszólaláshoz, még e szörnyű tragédiát is ukrajnai háborús céljaira próbálja felhasználni. Hiába vallanak az elfogott elkövetők, hiába vállalta a felelősséget az afganisztáni terrorcsoport, a Kreml Ukrajnára mutogat és a nyugat hibridháborújáról beszél. Így elég nehéz szolidaritani, de a politikum ezúttal jelesre vizsgázott. A világ vezetői, köztük az ősellenség Amerikáé, azonnal elítélték a terrortámadást és együttérzésüket fejezték ki az orosz néppel.
Talán mégsem rothad és hanyatlik annyira a Nyugat és Európa, mint ahogyan azt egyes populista, szélsőséges politikusok hirdetik.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. március 25-én.