Gondolatban sokszor végigsétáltam a Néva partján, a fehér éjszakában megcsodáltam a felemelkedő hidakat, a befutó hajókat, láttam a Téli Palotát és az Ermitázs kincseit. Képzeletben bolyongtam a végtelen orosz tajgán, a Vörös Teret sem kerültem el, s bár irtózom a múmiáktól, rápillantottam Lenin szakállára is.
Az orosz irodalomból ismert Oroszország gyönyörű, lehetne akár Kelet-Európa Olaszországa is, de ehhez aligha lesz elég a kedden bejelentett – igaz, egyelőre csak 55 baráti országnak, szóló – vízumkönnyítés. Lehet, hogy Putyint maga alá temeti ez a háború, de sötét rezsimje és annak szelleme még sokáig ott fog lebegni Oroszország és a térség fölött, márpedig a szellemek legfeljebb a katasztrófaturistákat vonzzák.
Mi magyarok, pártunknak és kormányunknak hála, a Kreml kedvezményezettjei vagyunk. Mégsem volt hasztalan pénzpocséklás Szijjártó Péter szorgos Moszkvába járása, a baráti felárral biztosított orosz gáz mellé újabb ajándékot kaptunk a Kremltől. Mostantól már csak néhány kattintás a neten, kitöltjük az űrlapot, s pikk-pakk megvan a 16 nap oroszországi tartózkodásra feljogosító vízum, irány a Bolsoj Tyeátr.
Sohasem jártam Oroszországban, pedig az orosz irodalom rajongójaként mindig vágytam rá. Kezdetben csak a sok macera – útlevél, vízum – miatt halogattam, később a moszkvai-oroszországi horror árak is súlyosan nyomtak a latban. Leginkább azonban az tartott vissza, hogy eszem ágában sincs diktatúrákba kirándulgatni. A nagy szaúdi síkságot is elképzeltem már sokszor, de fizikai valóságában sohasem fogom látni. Mint ahogy nagy valószínűséggel a végtelen orosz tajgát, Szentpétervárt és Moszkvát sem.
Amerikába sem kapok digitális beutazási engedélyt, mert nem a mai Magyarország területén születtem. Csak remélni tudom, hogy nem lesz újabb kormányzati ajándék, mert nagyon vágyom már Svédországba.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2023. augusztus 4-én.
